– Ma Kiskunlacházán voltam versenyen. Hívsz?
– Persze csörgők, amint otthon vagyok.
– Oké.
– Szia, na mizu? Elfelejtettél?
Ez egy 2016 májusi Viber beszélgetés volt köztem és Marci között. Az első és a második üzenet váltás közt mindössze másfél óra telt el. És ezt nem azért írom le, mert Marci annyira tolakodó lett volna, hanem szimplán csak maximalista és iszonyatosan szerette a ralit, valamint a versenyzést. Ja és azért, ahogy leírtam szeretett sportága nevét, most alaposan lebaltázna, mert az RALLYE, vagy nagyon maximum RALLY. Kristály tisztán emlékszem, ez volt a második dolog, amit elmondott, amikor elkezdtünk együtt dolgozni, az első pedig az, hogy ő Vincze Marci. Mindenki így ismeri, ezért mindig is így kell majd írnom róla. Vincze Marci. Ennyi. Az elején igazi csodabogárnak tartottam, fura figurának, de nagyon hamar megszerettem ezt a mindig életvidám, pozitív figurát. Persze a pokolba elkívántam, amikor éjfél után 3 perccel írt, hogy talált egy szóismétlést, egy rossz ékezetet, vagy névelőt, de ő ilyen volt. Igazi maximalista! Nem lehetett nem szeretni, mert minden versenyt úgy fogott fel, mintha az egy VB futam lenne és igyekezett úgyis teljesíteni. Emlékszem az első anyag, amit Marcival készítettem egy Hungaroringen rendezett szlalom futam volt, ahol talán második lett, ami igen meglepő, mert általában győzött. Amikor beszéltünk, iszonyat tűzzel a hangjában újságolta, hogy milyen jó volt a kocsi, a második körben egész egyszerűen minden szuper volt és, hogy csak minimális különbséggel kapott ki ASI-tól. Ugyan hatalmas volt az egoja, de tisztában volt a képességeivel, ha kikapott egy nála jobbtól, azt egyszerűen elismerte. Hihetetlen tisztelettel a hangjában beszélt ASI-ról, Turi Tomiról és a két kis srácról, a földijeiről, Vincze Ferikéről és Velenczei Ádiról. Talán Marcitól ered a Szécsény 1-2, mert a Túrában volt ez Szécsény 1-2-3 is. Mindig elmondta, hogy mindkét fiú pályafutása elején segédkezett valamilyen formában, amolyan missziónak tekintette, hogy a két fiatal felérjen a hazai rallye csúcsára. (Nem tudom figyelitek-e, hogy írtam a rallye-t)
Gépelem a sorokat, olvasom az üzenet váltásainkat, közben megnéztem pár belsőt is és folyamatosan az jár a fejemben, hogy ez nem lehet igaz. Aki ismeri Marcit az tudja, hogy egy igazi energiabomba. Olyan, mint Schwarzenegger a Terminátorban. Nem lehet megállítani. Amikor volt az a hírhedt tesztbalesete, akkor sem adta fel, ment előre és versenyzett. Ha csak kis sprinteken, vagy FRT-n, akkor ott. Átment a falon. Persze mindenki vágja a sztorit, hogy az Audijával elvontatta a lerobbant trolit, szóval olyan nincs, hogy ez az ember ne legyen ott az Eger Rally szervízparkjában, oldalán Turi Tomival. Hihetetlen, felfoghatatlan.
-Szia! Azt még beleírnád, hogy az utolsó körben, a 9 éves Bardócz Milán navigált nekem? Mellesleg megnyerte a kategóriáját.
-Persze, alap.
-Oksika. Köszi szépen. Ezt elfelejtettem…. Hadd örüljön a kis srác!
Ha csak egy gondolatot írhatnék Vincze Marciról, akkor ez lenne az. Ha már magához szólított a jó Isten, remélem nagyon vigyáz rád, de legalább rajzol neked egy olyan gyorsaságit, ahol autózhatsz padlón, bizonyos fordulókban behúzhatod a fű széléig, majd kigyorsítasz és balra húzod, és kiengeded, majd jöhet a fontos kanyar, ahonnan kigyorsítasz!
Ég veled Vincze Marci
🚲
