Több mint hetven autó, két kamion, tíznél több nagy értékű traktor és földmunkagépek is szerepelnek azon listán, amelyen egy március végén befejezett akció során lefoglalt járműveket és eszközöket gyűjtöttek össze a magyar rendőrök: az összes lopott volt, értékük elérte az 1,5 milliárd forintot. Az Olaszországból származó járművek kapcsán tizenkilenc gyanúsított neve merült fel, köztük magyarok, olaszok és románok is vannak, a módszerek érdekesek, egyben elgondolkodtatók. A részletekről egy mai sajtótájékoztatón beszélt az akciót irányító Némedi Gábor ezredes, aki 2014. tavasza óta vezeti a Gépjármű Bűnözés Elleni Osztályt.
Nem a puszta számok vagy a megtalált és lefoglalt járművek, illetve munkagépek változatos felhozatala jelentenek igazi meglepetést, hanem a tolvajhálózat módszerei.
Hogyan lopnak autót mások?
Amikor egy autót külföldön ellopnak, többnyire alkatrészként, az egyedi azonosítóitól (alvázszám) megfosztva értékesítik a feketepiacon, így nagyon nehéz megtalálni. A következő szint elméletileg az ikresítésnek nevezett módszeré, amelyről számtalanszor írtunk korábban a Totalcaron, és amellyel korábban is került az Olaszországból származó járművek egy része új gazdához került. Amikor egy ilyen autót ellopnak, általában egy másik azonos típusú, évjáratú és lehetőleg azonos motorváltozatú, esetleg közelítő felszereltségű, legálisan közlekedő példány alvázszámát használják fel a lopott másik legalizálásához és az ismételt forgalomba helyezéshez. Az ikresített autóhoz menetokmányok, adásvételi szerződés, illetve számla is készül, és ha mindez elég jó minőségű és/vagy a magyar eredetiségvizsgáló nem elég felkészült, az autó simán forgalomba kerül.
Mi a tökéletes módszer?
Az ikresített autókkal bármikor és többféle módon le lehet bukni, ám sokkal összetettebb a helyzet a lízingcsalással megszerzett járművek esetében, ahogy e mostani esetben is történt. Amikor ezt a módszert választják a tolvajok és orgazdák, általában három-hat hónapot előre kifizetnek, illetve ezúttal is kifizettek kint a lízingdíjból, ezért az autókat néha ennyi ideig, sőt, gyakorta további hetekig nem körözi egyetlen ország hatósága sem, hiszen jogi értelemben nem számítanak lopottnak.
Csakhogy a lízingből elcsalt autókat ezután a lízingcég felszámolásából származóként, kedvezményes áron, természetesen hamis papírokkal továbbadják. Nagy kérdés, hogy a kereskedői lánc mely tagja tudja egyáltalán, hogy a jármű hamarosan felkerül a SIS-rendszerbe, vagyis a nemzetközi körözési nyilvántartásba. Mire ez megtörtént a mostani akcióban szereplő autókkal, azok már az itteni tulajdonosok birtokában voltak. Tőlük foglalták le őket összesen nyolcvan esetben, pedig többségük nem tudott arról, hogy lopott járművet vásárolt. Az ügyben más, környező országokban is voltak érintettjei, vagyis a nyomozás nemzetközi szinten zajlott.
Hogy mégis miért kellett volna gyanakodnia a vevőknek? Nehéz kérdés, de Némedi ezredesnek egyszerű válaszai vannak: érdemes utána nézni, hogy amikor egy lízingcég vagy finanszírozó bank felszámolására hivatkozva adnak el egy kintről frissen behozott autót, akkor az valóban csődbe ment-e, vagy sem. Az ügyben érintett intézmények nevét nem hozták nyilvánosságra a sajtótájékoztatón, de információink szerint mindkettőnek van magyarországi telephelye, ezért a tájékozódásnak sem lett volna akadálya. Szintén gyanús jel, hogy a lízingelt járművek egyik gyári kulcsát, vagy indítókártyáját szinte mindig magánál tartja a lízingbe adó, ha tehát egy ilyen fiatal autóhoz az eredeti mellé csak egy másolt, általában kínai kártyát vagy kulcsot kapunk, az nyomós ok a gyanúra, hogy lopott holmiról van szó.
Mint azt ennek a módszernek kapcsán Némedi Gábor a Totalcar kérdésére elmondta: egy esetben Bulgáriában állították meg a rendőrök az egyik lízingcsalt autót, amelynek jóhiszemű gazdája csak az igazoltatás során, az akkor már körözött alvázszám miatt szembesült a történtekkel. Ő nemcsak az autóját vesztette el azonnal, de ki kellett fizetnie annak vámértékért is, mert lopott holmit vitt Bulgária területére és ott ez a törvény.
A fenti, rafinált módszerrel ellopott autók közt nem kizárólag luxusmodellek voltak, egy Renault Clio, Toyota CH-R, RAV4, illetve különböző Mercedesek és Lexusok és Audik, Range Rover, vagyis zömében tucatautó és a felső középkategória modelljei találhatók a felsorolásban.
A tulajdonosok nem hivatkozhatnak jóhiszemű vásárlásra és nem tarthatták meg legálisan vásárolt autóikat, eszközeiket, mert bár a nemzetközi gyakorlat sokszor eltér, a magyar törvények szerint az illegális forrásból származó autókat vissza kellett szolgáltatni eredeti gazdáiknak. Többnyire a lízingcégeknek, akiket amúgy már kártalanított a kinti biztosító, elvégre az autókon és a listán szereplő Lamborghini traktoron is volt casco biztosítás.
Hogy ki fizette végül a tényleges kárt? Amikor egy biztosítótársaság nemzetközi, akkor a lopás miatt kártalanított tulajdonosoknak, ezúttal általában cégeknek kifizetett összegből adódó veszteséget szétterítheti az Európai Unióban működő tagvállalatai közt. Azok ezután dönthetnek úgy is, hogy a biztosítási díjak módosításával kompenzálják veszteségüket. A magyar vevőktől származó autókat visszaszállították Olaszországba, ahol eladják őket, vagyis ezzel tulajdonképpen hasznot termelhetnek a lopás nyomán.
Amikor egy autót a piaci árnál nem sokkal olcsóbban vásárolnak meg egy német vagy olasz kereskedésben, majd arról kiderül, hogy akár a fenti módszerrel lopták el korábban, de a vevő erről nem tudott, megtarthatja az autót, mert a jóhiszeműséget elfogadják a hatóságok. Magyarországon ehhez törvénymódosításra volna szükség, mert úgy tűnik, a lízingcsalásos módszer és ennek alváltozatai az utóbbi évtizedben, illetve az előttünk álló években terjedésnek indultak. A szabályváltozásokig fokozottan érdemes gyanakodni, ha egy ilyen 1-3 éves, kintről hozott autóhoz csupán egy gyári kulcs van, ha a másolaton nincsenek recék, csak az elektronikája működik, de az sem gyári, illetve ha az autót a kinti lízingcég csődjére hivatkozva adják el itthon, jelentős árengedménnyel.
