Mercedes-Benz GLB és Škoda Kodiaq (2020) összevont teszt – Prémium a nagycsaládnak?

Az állami támogatás valóban remek helyzetet teremtett a nagycsaládosok, azaz három vagy több gyermeket vállalók számára, hogy kedvezményesen juthassanak hétüléses újautóhoz. És ha már lehet választani, vizsgálódjunk alaposan, hátha érdemes akár prémiumra is beruházni, ha az belefér a keretbe. Ebben a szellemiségben eresztettük összes a Škoda népszerű SUV-ját a Mercedes-Benz hétüléses hobbiterepesével, amely minden tekintetben belépőszintet képvisel.

Összevont tesztünk a két hétszemélyes családi modell összevetésén túl még fontos kérdés rendezésére hivatott: mennyire vállalható a mindennapokban egy közel sem csúcsra szerelt prémium modell. Ebben a témában a Mercedes-Benz GLB az illetékes, hiszen a forgalmazó szándékosan állított össze egy közel sem „fullos”, cserébe költséghatékony konfigurációt. A csillagosok kompakt méretű SUV-ja így motorikusan és felszereltségében is valódi beszálló modell lett a nagycsaládosok számára. Első körben annak járunk utána, bántó-e vagy sem a prémium modellben a visszafogottabb extrázottság, hiszen így lehet, hogy belefér a büdzsébe egy prémium modell, amiről korábban nem is gondoltuk volna.

Első kérdésünk: a GLB ebben a formában is kívánatos autó?

Hagyjuk picit még a parkolóban a jól ismert Škodát, lássuk elsőként a választ a fenti kérdésre! Tesztalanyunk, a fehér GLB a 180d modell, azaz egy 2-literes, ám papíron csupán 116 lóerőt felmutató turbódízellel, elsőkerékhajtással és nyolcfokozatú, Mercedes-Benz fejlesztésű duplakuplungos automatával érkezik. A lényeges, és ma már talán elmaradhatatlan extrák, így az ülésfűtés, a tempomat, a sávtartó, a LED fényszóró, az automata ablaktörlő és világításkapcsoló megvan, ezen felül pipa került a telefontükrözés, az alap fekete bőrkárpit és a motoros mozgatású csomagtérajtó mellé.

Összesen ennyi, tehát prémium hifit, hangulatfényeket, többzónás klímát vagy navigációt legalább annyira hiába keresünk, ahogy a nagy kijelzős műszercsoportot vagy a plusz lóerőket. Noha mindez első hallásra valóban csekély egy Mercedes-Benz esetében, a mindennapi használat volt az, ami reális képet mutatott – az együtt töltött hét bőven elég tapasztalatot szolgáltatott az ítélet meghozatalához.

Nem bántó a luxusautós extrák hiánya – a kifinomultág az autó működéséből is fakad

Mert bizony akárhogy is vesszük, a szerényebb GLB így is teljesen jól használható autó, mi több, az extra tételek hiányában is megvan a prémium hangulat, amelyet a kidolgozottabb részletek és a kifinomultan működő kezelőszervek teremtenek meg… és talán nem túlzok azzal sem, hogy az összeszokást követően a luxusautós felszereltség hiánya sem tűnik már fel. Hiszen a hangszigetelés kimondottan jó, az automata finoman kapcsol, a műszerfal kezelőszervei pedig pont olyan minőséget sugárzó visszajelzést adnak, mind a csordultig megtöltött csúcsváltozatnál.

Természetesen azért feltűnnek azok a megoldások, amelyek miatt érthető módon vonzóbb a csúcsmodell, amelyek közül leginkább a két széles panel helyén ülő két pici monitor a legszembetűnőbb. Ám nagyjából két nap után már ez sem hat zavarónak – mindenféle elfogultság nélkül nyilvánítottam kellemesnek a GLB ilyesfajta összeállítását. És pont ez adja meg összevont tesztünk fűszerezettségét: vajon érdemes belekóstolni a prémium világba kicsit szerényebb szinten vagy inkább a megtömött nem prémium éri meg jobban?

Divatos szögletességével a GLB tetszetős hétüléses

Szóval a luxus világával kacérkodó hétülésessel szemben nézzünk egy hagyományosabb választást! Ehhez a Kodiaq kiváló alapot nyújt, hiszen a Škodától ismert és elvitathatatlan erények, mint a kategóriatársakhoz képest mérhető tágasság, jó extrázottság és kiemelkedő praktikum ugyanúgy mellette szólnak, mint a Volkswagen konszern hatékony és korrekt hajtásláncai. Júniustól pedig modellfrissítéssel erősít.

Szabvány Škoda dizájn, nem köthetünk bele

Küllem tekintetében szubjektív talajra tévedünk, így hát nem osztunk trófeát, de mindkét modellről meg kell emlékeznünk néhány gondolat erejéig. A Kodiaq hozza a szabvány Škoda arculatot, amivel felvértezve persze időközben már az utcakép részévé vált. Sok kiemelendő nincs rajta, maszkulin hűtőmaszk és front, határozott élek, de mégsem szélsőséges formaterv jellemzi. A mintegy 4,7 méteres hosszához majd’ 1,9 méteres szélesség és 2791 mm-es tengelytáv tartozik, tágas és jól kihasználható belteret sejtetően.

A Mercedes-Benz GLB is szögletesebb, ám nem a klasszikus értelemben véve – ugyan a sarkait szépen lekerekítettre csiszolták, maga az alapforma viszont szándékoltan dobozos jellegű, az alapot jelentő GLA-hoz mérten mindenképp. A jellegzetes, aktuális Mercedes elemek itt sem maradhattak el, és amolyan kirívó részlettel sem találkozunk. A stuttgartiak hétülésese 4,6 méter hosszú, szélességben is picival a Škoda alatt van, tengelytávja viszont nagyobb: 2829 mm, ami a hátsó kialakítással, a magasan húzódó tetővel együtt ugyancsak szellős utasteret vetít előre.

Tipikus Škodás műszerfal, jó minőséggel és jó ergonómiával

A Kodiaq belül is hozza a Škodától már megszokottakat, akár a formákra akár az ergonómiára vagy épp a minőségre gondolunk, ennek megfelelően jól vizsgázik; tágas és jó kilátást biztosít. A középső sor mozgatásával pedig a hátsó sorban is elegendő helyet találunk – én például az ülések megfelelő (határeset) beállításával még hét 1,8 méter magas önmagamat is be tudtam szimulálni az összes ülésre.

A GLB belső pedig tipikus kompakt Mercedes-Benz, amelyet az alumínium betétek tesznek kicsit mássá

Azért a középső hely, valamint a hátsó sor igazán hosszú távokra csak kisebb méret esetén ajánlott, viszont öröm látni, hogy még hét székkel is egészen használható méretű csomagtartónk marad, persze nem öt-hét ember egy-két hetes nyaralásra szánt cókmókjának. Szükség esetén még mindig tehetünk fel tetőboxot.

Helykínálat a Kodiaq második sorában

A Kodiaq technikai megoldásai tekintetében a jól ismert és szeretett csomagot kapjuk. Magas felépítését beleszámítva a nagy SUV állítható futóműve is szépen, és kellően sokoldalúan dolgozik. Ugyanez mondható el a hajtásláncra is, amely a gyári adatoknál azért szerényebben, de így is elég jól, ráadásul egészen csendesen mozgatja a kövér karosszériát.

A GLB is egészen ügyesen tartja a lépést

Nagy meglepetés persze a GLB ajtajának nyitásakor sem fogad minket, hiszen a kompakt paletta már bemutatkozott tagjainak megoldásaival találkozhatunk, kezdve a kerek légbefúvóktól a műszeregység és a multimédiás rendszer párosát felvonultató kettős kijelzőkön (alapáron 7 colosak, de felárért mindkettő lehet 10,25 colos is) át egészen a kezelőszervekig. Minden minőséget sugárzóan működik, a kisebb, alap kijelzők is tűélesek, ízléses grafikákkal és kellő fényerővel. Ugyanakkor ekkora fekete háttérbe ágyazva tény, hogy nem mutatnak túl látványosan.

A kisebb kijelzők igényelnek némi megszokást, de tűélesek, szép grafikákkal

A kijelzőkön persze variálható módon temérdek adat és grafika jeleníthető meg, mindemellett pedig három különféle fő stílusból válogathatunk. Az elrendezés ergonomikus, a váltókar pedig mercedesesen a kormány mögé került bajuszkapcsoló formájában, a könyöklő előtti „púp” csupán a csukló támasztására szolgál. Összességében ezúttal is nagyon modern és minőségi érzetről számolhatok be, de ezen egyáltalán nincs mit csodálkozni.

A praktikum itt is korrekt szinten adott, a hátsó lábtér a tologatható második sor aktuális helyzete függvényében épp elég vagy fejedelmi, az pedig kifejezetten öröm, hogy a hatodik és hetedik utasnak is jut elegendő tér. A 179 centimmel próbálva beülni magam mögé megállíthatom és bizton állíthatom, hogy még a harmadik sorban is elférek, azaz max 180 centi magasságig közepes távolságon elviselhető a hét fotel. Ezzel a GLB-t valóban családi kompakt modellnek, használható hétülésesnek minősíthetjük. Azért tény, hogy a Kodiaq ilyen tekintetben tágasabb – de nem mérföldekkel.

Teljesen vállalható a GLB harmadik sora

Technológiai fronton természetesen a testvérek tudását hozza a GLB, ám ezúttal a csúcs-asszisztensek nem képezik a csomag részét, de a szerényebb modellbe is belefért a tempomat, a sávtartó és vészfékező asszisztens, tehát az alap biztonsági arzenál azért itt is adott.

A Kodiaq esetében tesztautónk motorházát a 2.0 TDI 150 lóerős verziója töltötte ki. Noha a négyhengeres dízelmotor keményen jár, hangereje nem zavar, inkább az elszigetelt, de jellegzetes és nem kívánatos dízelhang lehet zavaró, ám fordulaton kisimul valamelyest a TDI „beszéde”. A motor jól összedolgozik a hétfokozatú szerkezettel, ám a DSG váltó nem tudja tagadni duplakuplungos mivoltát és bizonyos szituációkban az ilyen váltóktól megszokott döccenéssel vagy épp bizonytalansággal reagál, a szokásos lassú tempós körülményeskedéssel együtt.

A Kodiaq erősebb valamelyest, azonban nála is elérhető a visszafogott 2.0 TDI

Cserébe étvágyával kárpótol az Kodiaq, hiszen a 340 Nm csúcsnyomatékú erőforrás a kombi méretek és az ereje ellenére moderáltan falatozott. Bőven 8 liter alatt, 7 liter környékén eljárhatunk vegyesben, amelyet 6,6 l/100 km-re mért Autó Pult normakörünk is igazol. Tisztességes teljesítmény, elfogadható visszafogottság, vonzó fogyasztás – nem igazán tudunk felróni semmit a dízel ellenében.

A GLB-nél tesztalanyunk orrába ezúttal az alap dízeles, automatás hajtás került, mégpedig a 180d jelű erőforrás személyében. A papíron 116 lóerős, kétliteres egység kulturáltan morajlik, s bár jellegzetesen kemény járása hidegen azért hallható, se vibrációval, sem zavaró hangerővel nem találkozhatunk – bemelegedve ő a visszafogottabb kettejük közül. A 280 Nm csúcsnyomatékú négyhengeres papíron 11,3 szekundum alatt futja a 0-100-at, ami messze nem sportautós, ellenben a való életben a nagy nyomaték és az ügyes duplakuplungos automata kiválóan maszkolja a szerényebb teljesítményt. Ami tulajdonképpen annyira nem is szerény: mérésünkön 10,6 másodpercre adódott a 0-100-as sprint, ami jelzi, hogy a két autó tulajdonképpen nagyon is hasonló menetteljesítményekre képes a hasonló tömeg dacára. Ebben az is közrejátszik, hogy hatalmas platón adja le papíron 116 lóerejét a GLB (3400-tól 4400-ig), így a rövid fokozatok lehetővé teszik, hogy gyorsulásnál végig csúcsteljesítmény legyen jelen. Nyugodt közlekedésnél pedig a már 1200-as fordulattól elérhető 280 Nm segít be – igaz, a Kodiaq 340 Nm-t ad, de csak 1750-től.

A Mercedes motorja étvágytalanabb és halkabb

A váltó teljesen finoman, korrekten és észrevétlenül teszi a dolgát. A középkonzol aljára biggyesztett üzemmódváltó gondoskodik arról, hogy magunk választása szerint épp dinamikusan vagy takarékosan működjenek együtt a rendszerek, épp ezért a kormány mögé biggyesztett váltókarok használatát elfeledhetjük.

Fogyasztás terén tényleg le a kalappal a Mercedes mérnökei előtt, hiszen a magas építésű GLB-ben is igen hatékonyan dolgozott teszthetünk alatt a 116 lovas erőforrás. A normakört vidáman 5,1 literes átlaggal zártuk, míg a teszt alatt a vegyes átlag is csak egy decivel lépte túl a 6 litert. Pályán nagyjából 5,5 literes étvágya van, városban 5,2-5,3, lakott területen kívül pedig képes az érték 4 liter alá is beesni.

Közel sem túlzó a csillagos alternatíva felára

Ahogy a hajtáslánc sem feltétlen a dinamikus, hanem alapvetően komfortos utazást szolgálja, úgy a futóművet is igyekeztek Stuttgartban ilyenre hangolni. Mindez persze a magas építésmód miatt nem sikerült maradéktalanul, hiszen a crossoverekre jellemző feszesség ezúttal is megvan, de amellett inkább a komfortosabb beállítás a jellemző rá. A kormányzáson sok beszélnivaló nincs, a megszokott, plasztikusság itt is tetten érhető, de hát a divatos crossoverek szegmense nem is a közvetlen kormányművekről szól.

Mit vonhatunk tehát le tanulságként? Alapvetően sokat tanulhattunk a GLB és a Kodiaq összevont tesztje során: a német konszern 150 lovas dízele nem megy lényegesen jobban a 116 lovasra visszafogott Mercedes erőforrásnál, vélhetően a 115 lóerősnek mondott ugyancsak 2.0 TDI Kodiaq motor is alig érződik visszafogottabbnak. Ugyanakkor jelenleg a Mercedes-Benz-nél van a jobb automata és a jobb fogyasztás előnye, még akkor is, ha ezek a különbségek nem hatalmasak. Ugyanez igaz a motor kulturáltságára is, de hangszigetelésben már inkább döntetlen a helyzet. Ehhez jön, hogy sem futóműben, sem vezethetőségben, de még csak praktikumban sem tudnak jelentősen elhúzni a másiktól – mindkettőben találunk okos és jópofa megoldásokat, amelyek a mindennapokban tökéletes használhatóságot nyújtanak.

Csomagtérben a Škoda jobb, ám általánosságban kiegyensúlyozott a küzdelem

Ami viszont kiemelendő, hogy a hétülésesség egyikük esetében sem kompromisszum, hiszen 175-180 centis magasságig már be tudják fogadni a ráadás két főt, ha a középső üléssor utazói beérik kevésbé fejedelmi lábtérrel. Csomagtérben érezhető a Kodiaq előnye: öt üléssel 85 literes fórja van, lehajtva a székeket 200 literrel pakolható jobban a cseh SUV. Ez így nagyjából döntetlen. És ami az egészben a legizgalmasabb, hogy árban sincs két tesztalanyunk között óriási differencia.

A kifutó Kodiaq ugyanis 12,9 milliótól indult pályafutása végén (a várhatóan júniustól rendelhető friss verzió valószínűleg valamivel drágább lesz), amiből levonhatjuk a 115 és 150 lovas dízel közötti 500 ezres differenciát (ugyanennyi egyébként a Mercedesnél is a 116, illetve a 150 lovas dízel közti felár). Tehát listaáron a Kodiaq 12,5 milliótól indul(t), jól felszerelt tesztpéldányunk pedig már 14 millió Ft felett jár. Ezzel szemben meglepő módon a GLB ezzel a motorral 13,5 milliós beszállóval rendelkezik, a tesztelt, szolidan extrázott példány pedig megáll 15 millió alatt. Hasonló felszereltséggel nézve nincs 10 százalék a csillagos autó felára.

Nehéz választás – a prémium bizony vonzó alternatíva

Persze magasabb árnál járunk, mint a Kodiaq esetében, de a minimális felár már okot ad a prémiumon való gondolkodásra. Annál is inkább, mert a Mercedes-Benz négy évig ingyenes szervizt kínál, sőt, egy ingyenes vezetéstechnikai képzés is hozzátartozik az ajánlathoz. Hozzátesszük: noha kifutó a modell a Kodiaq, az utód érkezéséig a szemfüles vevők raktárról még elcsíphetnek egyet a megmaradt példányok közül, ráadásul a Škodánál a listaárból még vaskos kedvezmény is járhat.

Teljes cikk a forrás oldalon