Vad röffenéssel indul be a motor az indítógomb megnyomása után. Mintha azt mondaná, hol voltál eddig, menjünk már autózni!
A sebességváltója fantasztikus. Feszes, karcos, fém a fémmel érzetű. Nagyon gyorsan, nagyon rövid úton lehet kapcsolni. Precíz, pontos, határozott érzetet ad. Ez a váltó egyértelműen nemcsak szükséges műszaki megoldás, hanem az autó egyik élményfaktora.
130-nál 3250-et forog a motor, ami jól jelzi, hogy a hatodik fokozatot sem arra találták ki, hogy fogyasztást csökkentsenek vele. A rövid hatodiknak városban jön ki az előnye, hiszen már alacsony sebességnél is kapcsolható. Sőt, az autó fedélzeti rendszere a műszerfalon jelzi is, hogy kapcsoljunk hatodikba már 50 km/óránál. És a legmeglepőbb, hogy gázadásra nem érezni, hogy megtorpanna a kocsi, mint más modellek ilyen esetben, hanem elindul.
Nem kell gyorsan hajtani az MX-5-tel, hogy átéljük a vezetési élményt
Meglepetés a kormányzása, no nem azért, mert jók a visszajelzései és közvetlen a kerekek irányítása, hanem, mert ezzel a direktséggel párhuzamosan az autó fordulékonysága sem veszett kárba. 10,4 méteres körben megfordul. A közvetlenségen úgy javítottak, hogy a kormánymű közelebb került az első kerekekhez miután az ND az első olyan MX-5, amelyet hidraulikus helyett elektromos kormányrásegítéssel szereltek.
Azt hihetnénk, hogy ezzel a fém tetővel jóval halkabb lesz az autó, mint vászontetős társai. Ám így is jelen vannak a zajok az autóban. A motorzaj, a gördülési zaj és szélzaj is egyértelműen velünk van autópályás tempónál. Felróható még a hátsó lengéscsillapítók puffogása nagyobb úthibákon.
Meglepő kettősség érződik az autó elöl kettős keresztlengőkaros, hátul multilink futóművénél, hiszen kellően lágy ahhoz, hogy rosszabb úton is normálisan lehessen közlekedni, de elég feszes ahhoz, hogy különösen sportosan forduljunk a kocsival. Ám amikor hajszolni kezdjük, lobogós érzés jelenik meg, ami óvatosságra int. Nehéz túlvállalnia magát a vezetőnek, hiszen előbb jön meg a bizonytalanság érzése, mint amit egyébként a futómű tud.
Az utasok szinte a hátsó tengelyen ülnek
Az izgágaság, a kasztni játékossága mindvégig jelen van, könnyedén kimozdítható az autó fara, de végig könnyen uralható marad. Ez adja azt a különlegességet, hogy minden pillanatban, még lassú tempónál is bizsergető az MX-5 vezetése. Ha a boltba, a postára kell elugrani, azt is élvezzük. A 4000-től megjelenő több mint 200 Nm nyomaték elég hozzá, hogy kilendítsük a kocsi hátulját és a 185 lóerős teljesítmény pedig elég ahhoz, hogy ez egy rendes ív legyen.
Motorja már 1500-as fordulattól határozottan húz, 2500-4000 között pedig különösen elemében van. Ahogy megyünk feljebb, úgy épül fel egyenletesen a teljesítménye, ha akarjuk, 7500-ig is pörgethetjük. Vidáman forog oda is a motor, de ez csak versenypályán kell. E mellé előbb kissé öblös, majd egyre élesebb, karcosabb motorhang társul. Nincs szabadjára engedve, inkább olyan, amit a hétköznapokon is bármikor örömmel fogadunk.
A mai turbómotorokkal összevetve nincs örült vehemencia, viszont nagyon barátságos a teljesítményleadása és az 1,1 tonnás súllyal párosítva a dinamika is adott. Ráadásul takarékos is. Hétköznapi használat mellett hét liter alatt tartható a fogyasztása, sportos vezetés mellett sem eszik 8 liternél többet 100 kilométeren, ebbe pedig már komoly menetek is beleférnek.
A fedélzeti rendszer kezelőszerve kissé hátra került. A fontosabb funkciók a kormányról is elérhetőek
Ezek a műszaki részletek nem egy különösen gyors sportkocsivá állnak össze, mert az MX-5 nem az. Egy erősebb kompakt modell képes felvenni vele a versenyt. De ahogy a szerpentinen fordul, ahogy az egymást követő gyors kanyarokban mozog, ahogy a súlypontáthelyezést a fenekünkkel érezhetjük, az kiemelkedő.
