Minden pickup fegyver
Pickup és mordály kombinációját angolul technicalnak hívják, a nevet a szomáliai hadurak autóiról kapta, melyek támogatását (technical assistance) a humanitárius segélyek célba juttatásához vették igénybe a különböző szervezetek. Nem kell ahhoz világbíró stratégának lenni, hogy belássuk, a mobilitás önmagában is fegyver, de ha trú háborús arcoktól akarjuk hallani, a Szíriai Nemzeti Koalíció egyik tanácsadója is megmondta: a Toyota Hilux megsokszorozza a meglévő támadóerőt. Ehhez még csak Toyotának se kell lenni, bármilyen pickup megteszi, hisz jellegében egy L200, egy D-Max, de akár egy kínai másolat sem különbözik: négykerékhajtással átmennek dűnén-vádin, létravázuk bírja a mostoha körülményeken koppanó terhet, ráadásul különösebben képzett személyzetet vagy szerelőbrigádot sem igényelnek.

6
A kínai Zhongxing nem átallotta fegyveres konfliktussal reklámozni saját Hilux-másolatát egy hazai expón. MerészGaléria: Toyoták, milíciák, üzelmek
Megfelelően nyomorúságos környezetben tíz pálcányi varrattal mindez könnyen alkot fegyvert: egy rakétaindító rakétástul, állványostul, harcostul is maximum két-három mázsa, krumpliásásból hazafelé nagyobb a teher, pickupnak meg se kottyan. Az igazi felkelők persze nem gatyáznak, a platóra hegesztett szovjet ZU–23–2-es légvédelmi gépágyú sem ritka (magyar becenevén Szaporapuska), ami a maga 950 kilójával már a terhelhetőség határát súrolja. Mindenesetre szórakoztató látvány, ahogy a fedezékbe parkolt Hiluxok úgy dőlöngélnek tüzelés közben, mint a gyermekláncfű a tavaszi szélben. Fémpollen ellen mondjuk lehet, hogy kevés az antihisztamin.
[embedded content]
Eleve Toyota-orientált piacok
Akármennyire kicsi is a különbség pickup és pickup között, azért a Toyota-hegemónia tényleg látványos, gyanúsan az. Olyannyira, hogy anno az amerikai kormány is rákérdezett a japánoknál, hogy ugyanmár, esetleg van-e valami, amit el akarnak mondani. De a Toyota nem gyerek, több fronton, profin hárított: egyrészt hivatalos forgalmazójuk az említett országokban nem működött, másrészt szigorú irányelveket kell betartani a partnereiknek.

6
A csádi harcosok rájöttek, hogy ha 100 km/h-nál gyorsabban hajtanak keresztül az aknamezőn, a gyújtószerkezetek nem jönnek működésbe. //Egyébként csalok, mert a két James Mollison-kép pont líbiai katonákról készült.Galéria: Toyoták, milíciák, üzelmek
Nem adhatnak el olyan vásárlóknak, akik potenciálisan erőszakos célra használnák az autókat, nagy tételben, bizonytalan státuszú országokba pedig csak a partneri szerződés elvesztésének terhe mellett lehet értékesíteni. Hogy ezt mennyire tartják be a fejlődő országok kereskedői, más kérdés. Ezek tetejében – szerintük – egyszerűen nem várható el, hogy minden eladott autó utóéletét kövessék, amely álláspont egyébként teljesen észszerű és jól védhető.
Ám ha közelebbről is megvizsgáljuk a konfliktusra hajlamos területek/országok autópiacait, árnyaltabb képet kapunk: míg a Toyota Dél-Amerikában és Afrikában nagyjából a Renault-Nissanhoz, a Hyundai-hoz és a Volkswagen csoporthoz hasonló mértékben van jelen, addig Ázsiát és a Közel-Keletet határozott japán-fölény jellemzi, azon belül is kiemelkedik – jól tippeltek – a Toyota (India kivétel, ott a Suzuki a piacvezető). Ráközelítve a konkrétumokra: egy szudáni használtautó-kereső 447 találatot ad Toyota Hiluxra, Mitsubishi L200-ra 70-et, Ford Rangerre pedig egyetlen egy darabot, pedig az már vastagon Afrika. Afganisztánban negyven Hiluxra jut kettő L200… és háromszáz Land Cruiser.
Ha ezt összevetjük a márka vélt vagy valós megbízhatóságával, leginkább az lenne a csoda, ha nem Toyotákat használnának a különböző harcias csoportok. Végül is mivel támadjanak, gyarmati maradvány Traction Avantokkal, esetleg frusztrált vér-Micrákkal? Kiröhögik őket a kecskészek és tevenészek. További ok, hogy a cég az elmúlt négy évtizedben több mint 150 ezer autóval látta el az ENSZ-t és a Nemzetközi Vöröskeresztet, könnyen példát vehettek a kevésbé jámbor lelkek, akiknek működési territóriuma egyébként is szükségszerűen nagy átfedést mutat az említett szervezetekével.
Az instabil politikai környezet kedvez a beszerzésnek
Az autók illetéktelen kezekbe kerülését a legkönnyebben azok beszerzésénél lehet megakadályozni, ami viszont, mivel a leghétköznapibb adásvételtől a nemzetközi csempészhálózatokon át a klán-alapú milíciák külföldi szponzorainak működéséig terjed, nagyon nehezen megfogható és aligha felgöngyölíthető probléma. Példának álljon itt egy, a 2000 környéki Afganisztán autópiacáról készült tanulmány (vigyázat, letöltődő pdf), ami ugyan nem konkrétan a tálib aspektust vizsgálta, mégis megmutatja azt a zavarost, amiben szinte bármilyen háttér mellett minimális kockázattal autóhoz lehetett jutni.

6
Galéria: Toyoták, milíciák, üzelmek
Az országba több irányból áramlott az import-autó: Hamburgból főleg (lopott, néhány éves) német és (balkormányos) japán autók érkeztek szárazföldi útvonalakon, Islam Qala határvárosában napi 80-100 darab áramlott a vámon át a nagyobb városok felé, ahol kandahári alkuszok passzolták őket tovább. Külföldiek, parancsnokok, kormánytisztviselők és civil szervezetek voltak a fő vásárlók, akik akár 50 ezer dollárt is megadtak egy-egy Land Cruiserért. Persze az interjúalanyok sem voltak vakok, ha valaki 300-400 Land Cruisert és 100 konténerre való alkatrészt importált, ott gyaníthatóan nem teljesen legális ügylet folyt, ám ezek jelentős része mögött inkább illegális forrásból származó pénzek tisztára mosása állt.

6
Az afrikai hadurak körében a birtokolt technicalok száma presztízsérték. Erős a képen az afrikai Mad Max-vibeGaléria: Toyoták, milíciák, üzelmek
Afganisztán fő autóforrása viszont nem Európa volt, hanem Dubai, ami az iráni Bandar-Abbász kikötővároson keresztül látta el az országot járművekkel. Az emírségekbeli városnak volt/van is egy éppen erre kijelölt része, a DUCAMZ (Dubai Car and Automotive City) nevű, egymillió négyzetméteren elterülő központ, amelyen 250 autókereskedés működik és foglalkozik a világ különböző országaiba, főként Ázsiába és Afrikába (ez később még előjön) irányuló re-exporttal. A helyet a vlagyivosztoki Zöld Sarokkal (a japán importautók mára kissé megkopott ázsiai/orosz elosztóközpontja) lehet rokonítani, épp csak a méretét kell többszörösére emelni. A központ weboldala is hatásosan, a rendőrségtől, a vámhatóságtól, a kikötőtől és a banktól zavartalan működéssel csábít – hogy emögött mennyi malíciát feltételez az ember, és mennyiben tartja a vámmentes zónák sajátosságának a dolgot, csak világlátottságtól és világnézettől függ.
Semmi sem felderíthetetlen
Az említett kapcsolat arra a szudáni esetre mutat, ahol a Global Witness csapata bárki számára hozzáférhető, open source adatok, közösségi felületeken közzétett fotók, cégadatok és geo-lokáció segítségével követte le az ország legerősebb milíciájának, a Rapid Support Forces (RSF) hat milliárd forintos nagyságrendű autóbeszerzését. Csodálatos munka, érdemes végigolvasni. A sikerhez a rengeteg kutatómunka, a banki pénzmozgások mellett a csoport figyelmetlen online propagandája és egy katonai akcióban megszerzett részletes adatlap is kellett.

6
Az autók Szudánban történt mozgatásának geo-lokációjából egy részlet. Tényleg olvassa el az anyagot, aki teheti.Galéria: Toyoták, milíciák, üzelmek
A Facebookon és Twitteren keringő képeken és videókon sikerült azonosítani többek között az SFR által használt Toyota Land Cruisereket, Hiluxokat, valamint Hino márkájú teherautókat. A legkönnyebben felismerhető autók az 5,7 literes VXR Land Cruiserek, valamint a 2019-es gyártmányú, de 2018-as festéssel ellátott (erről volt könnyű felismerni őket) pickupok voltak, amelyek szállítását a különféle hajózási és egyéb menetlevelek alapján előbb Kartúmig (Szudán fővárosa), Kartúmtól Suakin kikötővárosig, onnan pedig Dzsiddáig követték vissza. A szálak persze tovább vezettek, az autók ugyanis nem Szaúd-Arábiából származtak: a VXR-ek darabját 278 ezer dirhamért (23 millió forint) a Car City kereskedőháznál vásárolták, az autók egy másik részét pedig az Al Karama Motorsnál. A fentiek után senkit nem lep meg, hogy mindkét kereskedő a DUCAMZ területén működik. Az eladók tagadták, hogy tudtak volna az ügyfél kilétéről, aminek igazságtartalmát nem is feltétlenül muszáj vitatni.
Sáros-e a Toyota
Figyelembe véve, hogy jelenleg is több mint ötven, kisebb-nagyobb fegyveres konfliktus folyik világszerte, ez a két példa igen apró szelete a technicalnak szánt autók illegális beszerzésének. Szólnak hírek Ausztráliából elrabolt pickup-szállítmányokról, anekdotában vannak megörökítve azok a juharfalevelet magukra tetovált felkelők, akik a Kanadából meglovasított Toyotákért hálálkodtak a gesztussal, ám a beszerzések nagy része ennél sokkal profánabb csatornákon zajlik.

6
Egy amerikai vízvezetékszerelő közutálat tárgya lett, miután a Texasban eladott Ford F-250-e egy ISIS videóban tűnt felGaléria: Toyoták, milíciák, üzelmek
Egyszerűen rekvirálják akár a lakosság, akár az ellenség járműveit – néhány szakértő egy ízben azt javasolta a Pentagonnak, hogy az Iszlám Állam ellen indított támadást “Operation Hey, that’s my Humvee”-ra kellene keresztelni, annyi amerikai felszerelés jutott a dzsihádisták kezére (halkan jegyezzük meg, hogy miközben egy Joint Light Tactical Vehicle félmillió, egy Humvee negyedmillió, egy leharcolt pickup kb. tízezer dollár). Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a Toyota folyamatosan a világ leg-, illetve második legnagyobb autógyártója évi tízmilliós értékesítésekkel, belátható, hogy hülyék lennének kockára tenni a hírnevüket néhány ezer elpasszolt pickupért. A kéretlen reklámért bizonyára hálásak, ahogy a felkelők is a hatékonyságért: a líbiai-csádi küzdelemben száz tank és harminc páncélozott csapatszállító semmisült meg, miközben Toyota… három.
Képek: James Mollison