Az MV Agusta új Moto2-es versenygépe rengeteg időt töltött szélcsatornában, hogy a lehető legjobban ki tudják használni a levegő áramlását. Mivel a Moto2-ben egyen blokkal, egyforma elektronikával és egyforma gumikkal mennek, Brian Gillen, az MV kutatási-fejlesztési igazgatója szerint az egyetlen terület, ahol előnyre tudnak szert tenni, az az aerodinamika.
4
Galéria: MV Agusta CFD
Míg a MotoGP-ben kis túlzással korlátlan teljesítmény áll rendelkezésre, addig a Moto2-ben mindenki ugyanannyival gazdálkodhat, a 765 köbcentis, háromhengeres Triumph blokk 140 lóerős, amihez 217 kilós tömeg tartozik (beleértve a pilótát is).
Gillen szerint ebben is az egyensúlyt kell keresni, ugyanis a legkedvezőbb alaktényező hiába előnyös az egyenesekben, hiszen a kisebb légellenállással jobb végsebesség érhető el, de a Moto2-es motorok csak minimális ideig mennek végsebesség közelében, illetve az egyforma teljesítmény miatt a köridőt csak minimálisan befolyásolja az elérhető végsebesség.
Elmondása szerint rengeteg szimulációs kísérletet végeztek, melyeket aztán mérésekkel és fizikai tesztelésekkel igazoltak – a cél, hogy egy olyan egyensúlyt találjanak a leszorítóerő és a légellenállás között, ami összességében a legjobb köridőt adja. A céljuk, hogy a motor egyszerre tudjon hatékonyan gyorsítani, illetve végig megfelelő tapadást biztosítani, miközben kellően stabil, és a versenyző is jól érzi magát rajta.
