Mielőtt még belevágnánk bármibe, bevalljuk, egy kicsit csaltunk. Duplán is. A Mercedes-Benz C-osztály ugyanis csak jövőre lesz 40 éves, ezt a történelmi tényt pedig még tovább árnyalja, hogy az 1982-ben megjelenő modellt még csak nem is C-osztálynak hívták, hanem 190-nek. Ugyanakkor maga a gyártó is innen datálja modellsorozatának indulását, amely egy fiatalabb közönséget megszólítva nyitott új irányokba, azóta is évről-évre rengeteg kategóriaelső innovációval megörvendeztetve a közönséget. És mikor lenne aktuálisabb a megemlékezés, ha nem most, a vadonatúj C-osztály premierjének hetében?
A történet közel 40 évvel ezelőtt kezdődött: a Mercedes-Benz 1982-ben nyitott az akkori kompakt kategória felé a W 201-es típussal, amelyet a nagyközönség 190 és 190 E néven ismerhetett meg. Az újdonság az S-osztály és a későbbi E-osztály alá besorolva kompaktabb szedánként érkezett meg, az alaprecept pedig a későbbiekben C-osztály néven érkező utódok esetén sem változott. A márka célja az új típussal a fiatalabb vásárlóközönség felé történő nyitás volt, méghozzá okkal: nem véletlenül hallottuk annyiszor az elmúlt évtizedekben, hogy túl idős a márka vásárlóközönsége, de ezen csak sok sok év után sikerült változtatni.
Kompakt megoldások a századelőn – akár idáig is visszavezethető a történet
A kompakt megoldásokra való törekvés egészen a márka gyökereiéig visszavezethető. Carl Benz már nyolc évvel az első automobil feltalálása után megtervezte az 1894-ben bemutatkozott Velót. A könnyű és kompakt kocsi az autóipar történelmének első nagyszériás autójává vált. A Benz 8/18 PS és a Mercedes 8/18 PS sikerei az 1910-es években megágyaztak a megfizethető automobilok iránti keresletnek, amely az 1920-as években a DMG-től érkező 6/25 PS személyében talált válaszra.
Az 1926-ban létrejött Daimler-Benz AG már a Mercedes-Benz márkanév alatt alkotott járműveket; kompakt viszonylatban az 1931-es 170-es típus, majd a később érkező 170 V különösen fontos mérföldkőnek számít. A második világháború után a W 118 és W 119 jelölte ki azt az utat, amely a 190-es néven ismert W 201-es 1982-es premierjéhez vezetett Párizsban.
Az első ‘baby Benz’ – nagy port kavart, fejlesztése pedig rengeteg pénzbe került
Már a W 201-es is kompakt méretben tette elérhetővé a Mercedes-Benz aktuális csúcstechnológiáját – később az utódok is ezt a hagyományt folytatták. A 190-es friss és dinamikus formatervével és letisztult kialakításával új réteg felé nyitott sikeresen.A Bruno Sacco által tervezett típus fejlesztésére nagyon sok pénzt költött a Mercedes-Benz, így többek között biztonság tekintetében is kiemelkedőt alkotott a modell: a töréstesztek alapján az 56 km/h-s falnak történő ütközést is átvészelik benne az utazók súlyos sérülések nélkül.
A ‘Baby Benz’ (ahogy az USA-ban hívták) saját fejlesztésű, térlengőkaros hátsó futóművet kapott, amely a korábbi megoldásoknál sokkal jobban kezelte az oldalirányú erőhatásokat. Bár ’82-es premierről beszélünk, valójában csak december 9-én kezdődött meg a típus gyártása Brémában, ahol viszont gondok adódtak, így kezdetben a sindelfingeni gyár készítette a típust (évi 140.000), hogy aztán Brémában is folytatódjon a termelés. A 190 és a 190 E közös nevezője a kétliteres benzinmotor volt, amely előbbiben 90, utóbbiban 122 lóerőt teljesített. A dízelmotoros 190 D ugyancsak kétliteres, soros négyhengeres motorral állt rajthoz, legalábbis a tengerentúlon, nálunk az öthengeres 2,5-ös testvér volt az elérhető alternatíva, szívó, valamint turbós kiadásban.
Törésteszt-eredmény tekintetében is kiemelkedő volt
A sportos 190 E 2.3-16 debütálása még inkább felrázta a típus életét, amely 16 szelepes sportmotorjával sokak szívébe belopta magát. A 2,3-as nyolcszelepes alapmotort továbbgondoló, Cosworth-hengerfejes erőforrás 185 lóerőt és 236 Nm nyomatékot szorított ki magából, ami 8 másodperc alatti 0-100-as sprinthez volt elég, a 230 km/h-s végsebességről nem is beszélve.
Az abszolút csúcsmodell az 1988-as modellfrissítésnél érkezett meg: a 190 E 2.5-16 az akár 204 lóerős motorjával szoros szellemi rokonságban állt a sikert sikerre halmozó DTM versenyautóval. Még inkább az Evolution I modell, amelynél az opcionális AMG Power csomag már 227 lóerőt hozott ki a motorból 7200-as fordulaton, egészen 250 km/h-ra növelve a végsebességet – nem sok ellenfél volt a német autópályákon akkoriban. Később ez az Evolution II-es modelleknél 235 lóerőig emelkedett.
De nem ez volt a legnagyobb motor a típus történetében, ugyanis az akkor még külön dolgozó AMG részleg egy 3,2 literes erőforrást is elhelyezett a típusban – ami egyébként az első AMG által készített modell volt, amit új autóként, újautó-garanciával lehetett megvásárolni. Mindössze 200 gyári 190 E 3.2 AMG készült, amelyek sorhatos, 12-szelepes motorja 234 lóerő körüli teljesítménnyel bírt.
Ráadásként pedig egy manapság még nagyobb jelentőséggel és tanulsággal bíró modell: a 190 E Elektro koncepcióként érkezett 1991-ben, egy-egy elektromotorral a hátsó kerékagyakban, és 44 lóerős teljesítménnyel, 110 kilométeres hatótávval. Végül 10, kézzel készült példány látott napvilágot belőlük különböző konfigurációban, de más források 60 elektromos hajtású 190-ről számolnak be. A W 201 gyártása egy utolsó 1991-es modellfrissítés után végül 1993 augusztusában ért véget – összesen 1.879.630 elkészült jármű után.
A kezdeti felállás, hátul a sportmodellel – esetében a visszafogott megjelenés nem elég kifejező
Örököse immár C-osztály néven folytatta a sikereket, az új nomenklatúra pedig rögtön a „C” után három számjeggyel utalt az aktuális motorizáció hengerűrtartalmára. Az elődjénél tágasabb és kényelmesebb autó 1996-tól kombiként (T-Modell) is elérhetővé vált, kompakt méretben is kivételes helykínálatot és praktikumot biztosítva.
1995-ben mutatkozott be a 193 lóerős C 230 Kompressor: személyében a Mercedes-Benz több mint 50 év után tért vissza a kompresszoros feltöltéshez. A motorikus vívmányok sorát a 125 lóerős C 220 CDI folytatta, amely az első Mercedes-Benz személyautó volt, amelyet közös nyomócsöves, közvetlen befecskendezésű dízelmotorral szereltek. Az első C-osztály a csúcsmodellek terén is lenyűgöző menetelést folytatott: az 1993-ban bemutatkozott C 36 AMG összesen 280 lóerővel kezdte a sort, amelyet immár V8-as motorral folytatott 1997-ben a C 43 AMG 306 lóerővel, majd a következő évben a C 55 AMG már 347 lóerőt kínált. A 2001-ig elérhető C-osztályból összesen 1.626.383 Limuzin és 243.871 T-Modell készült.
Kompresszor, CDI és AMG modellek: sok ikonikus dolgot hozott az első C-osztály nevet viselő modell
Az új generáció ikonikus nyitányát pedig immár kerek kettős fényszórók adták. A 203-as modellsorozat nem csak formásabb és ívesebb, de karosszériaváltozatokban még gazdagabb is lett: a 2000-ben bemutatott szedán (W 203) és a 2001-ben érkezett kombi (S 203) mellé ugyancsak 2000-ben futott be a Sportcoupé (CL 203), központi csillagos hűtőráccsal.
A CLASSIC, ELEGANCE és AVANTGARDE felszereltségi kivitelek is itt érkeztek meg, amelyek hagyományát mindmáig részben megtalálhatjuk a C-osztály palettáján. Innovációkban itt sem volt hiány: az oldallégzsákok, a multifunkciós kormánykerék és a központi kijelző is elsőként érkezett meg a szegmensbe. Számos új asszisztens rendszer már alapfelszereltségként fokozta az aktív biztonságot. Újdonság a háromlengőkaros első futómű és a könnyen cserélhető, különösen merev acélból készült első modulok, speciális gyűrődési zónákkal. A modell 0,26-as légellenállási együtthatója is új mércét állított fel a kategóriában.
Prémium csúcstechnika a 2000-es évek legelejéről
Csúcsmodellként 2001-ben kompresszoros V6-ossal érkezett a C 32 AMG (354 lóerővel), amelynek helyét a szívó V8-as C 55 AMG vette át 367 lóerővel. A 203-as modellsorozatból összesen 2.214.503 példány készült.
Első generációjában még emlékezetes kitérő volt a Sportcoupé
A 204-es modellsorozatú új C-osztály generáció 2007 januárjában mutatkozott be. Az elődjéhez képest minden irányban növekedett a modell, amely még magasabb szintre emelte a helykínálatot. Az íves, letisztultságában izgalmas formákhoz elsőként elérhető a központi csillagos hűtőrács, még sportosabb hatást kölcsönözve a típusnak – ezt fokozhatta az AMG sportcsomag is.
A 2007-től készülő C 63 AMG abszolút mércét állított fel a kategóriában: az Affalterbach-ban tervezett és gyártott, nagyfordulatú V8-as szívómotor elképesztő teljesítményével és karakteres hangjával azonnal meghódította közönségét. A 457 lóerős teljesítmény a C 63 AMG Edition 507 esetében (a modellsorozat elnevezéséhez hűen) 507 lóerőre, a gyűjtők körében máig is különösen nagyra értékelt C 63 AMG Black Series esetében pedig 517 lóerőre emelkedett. A 204-es modellsorozatból 2013 végéig világszerte összesen négy gyárban 2.417.117 példány készült.
A pörgősen is mennydörgő V8-as örök kedvenc marad – ha nem is hibátlan szerkezet
A sikertörténetet a 2014 januárjában megérkezett 205-ös sorozatú C-osztály minden eddiginél sokoldalúbb kínálattal folytatta: a Limuzin és a T-Modell mellett a Limuzin hosszított verziója (Kínában), a Coupé és elsőként a Cabriolet modell is elérhetővé vált. Hasonlóan széles volt a modellpaletta is: 116-tól egészen 510 lóerő között választhattak igényeik, lehetőségeik és céljaik szerint az ügyfelek, elsőként akár hibrid vagy konnektoros hibrid változatban.
Kabrióként még inkább örökérvényű üzenettel – galéria
Különösen szilárd acélok és alumínium alkatrészek tették a Limuzin tömegét még könnyebbé, miközben a zaj- és rugózási kényelem minden eddiginél magasabb szintet képviselt. A kategóriaelső opciók között megtalálható a légrugózás, de a 0,24-es légellenállási együttható is olyan érték, amelyre ebben a szegmensben korábban senki sem volt képes.
Passzív és aktív biztonság tekintetében is új mércét állított fel a típus, emellett az ULTRA RANGE távolsági fényszórással rendelkező, intelligens, adaptív MULTIBEAM LED fényszórói is abszolút újdonságot jelentettek. A belső térben elsőként üdvözölhettünk teljesen digitális megjelenítést, az M 264-es és OM 654-es négyhengeres motorok pedig minden eddiginél sokoldalúbb és hatékonyabb hajtáslánc-koncepciókat tettek lehetővé.
Az analóg világ – érdemes összenézni az alsó képpel, ez itt szűk 30 év távlata
A sikertörténet a napokban bemutatkozott, új generációs, 206-os megjelölésű C-osztállyal folytatódik, amely amellett, hogy a Mercedes-Benz első teljesen elektrifikált modelljeként érkezett, szinte minden tekintetben tovább csiszolt a modell eddig is kimagasló értékein.
Egy biztos: az állandó változás. Látványos az új C beltere, de a V8 azért innen is hiányozni fog
A 190-es premierje óta a Limuzin és T-Modell változatokból is már több mint tízmillió készült világszerte, és mind a mai napig a C-osztály a Mercedes-Benz legnépszerűbb modellje.
