1846. február 9-én, vagyis éppen 175 évvel ezelőtt született meg a németországi Heilbronn-ban Wilhelm Maybach, aki egy asztalos másodszülött fiaként jelentős hatást gyakorolt az autózás fejlődésére. Gottlieb Daimler társaként egészen 1929-es haláláig kamatoztatta kivételes műszaki tehetségét. Találmányai alapvetően hozzájárultak Daimler motorizált mobilitásról szóló látnoki koncepciójának megvalósulásához. Nevét méltán viseli a Mercedes zászlóshajója, a Mercedes-Maybach almárka.
Augustus Wilhelm Maybach egy asztalos második fiaként született 1846. február 9-én. Az 1850-es években a család Stuttgartba költözött, de ez nem hozott szerencsét nekik: ’54-ben Maybach elvesztette édesanyját, és csupán két évvel később édesapját is. Wilhelm Maybach árva gyermekként a reutlingeni Bruderhaus árvaházba került.
Wilhelm a Bruderhausban péknek és cukrásznak tanult, ám az őt nevelő Gustav Werner meglátta a fiúban a műszaki tehetséget, és támogatta, hogy ebbe az irányba teljesedhessen ki. Maybach egy gépgyár tervezői osztályán is gyakornokoskodott 1861-ben, mellette pedig fizikát, matematikát és rajzot tanult a város középiskolájában. 1863-ban aztán Gustav Werner felvette az akkor 29 éves mérnököt, Gottlieb Daimlert, hogy felügyelőként dolgozzon a Bruderhaus műhelyében.
Wilhelm Maybach a Mercedes-Simplex 18/22 hp utasülésén. Az 1903-ban készült fénykép a Daimler-Motoren-Gesellschaft gyárudvarán készült.
Ekkor kezdődött el a produktív partneri kapcsolat, a két műszaki tehetség ugyanis csakhamar egymásra talált és elkezdték ötleteiket papírra vetni. Így nem is volt kérdés, hogy 1869 szeptemberében Maybach követte barátját, Daimlert, amikor az átszerződött a Karlsruhéban található Maschinenbau-Gesellschaft-hoz, és egy helyi tervezőirodának kezdett dolgozni. 1872-ben aztán mindketten új munkát, ezzel együtt pedig új székhelyet találtak, miután Daimlert felkérték a Gasmotoren-Fabrik Deutz AG vezetőségi tagjának.
Így lett Maybach a Deutz tervezési részlegének feje 1873-ban, csupán 27 évesen. Munkájának köszönhetően a négyütemű Otto motor ötlete sorozatgyártásra kész fázisba került. 1876-ban a Deutz elküldte Maybach-ot az Amerikai Egyesült Államokba. Az akkoriban különösen nagy kihívásnak számító tengerentúli terjeszkedésben idősebb testvérének barátja, a Steinway & Sons zongoraépítő cég vezetője segítette. Így aztán Daimler és Steinway együtt kezdték meg terjeszkedésüket az amerikai piacon.
Daimler már akkor előállt egy kompakt, magasfordulatú belső égésű motor ötletével, amikor még a Deutz-nál dolgozott, de az ötletét nem tudta megvalósítani az ottani keretek között. Így Stuttgart mellett, Cannstattban saját karrierbe kezdett. Maybach és Daimler itt keltette életre az autóipar úttörőinek álmát, „a vízen, a szárazföldön és a levegőben” megvalósuló motorizált mobilitást, amely mind a mai napig alapvetően meghatározza az autózás világát.
A Gottlieb Daimler és a Wilhelm Maybach által fejlesztett függőleges hengerelrendezésű „benzin-/petróleummotor” rajzai, amelyet Daimler „nagypapa órája” névvel illetett megjelenése miatt.
Ez persze nem volt könnyű út. 1882-ben például a nagyfordulatú benzinmotort még Daimler otthonának garázsában, a Taubenheimstrasse 13-as szám alatt fejlesztették. A kinézete miatt „nagypapa órájaként” becézett motorok mellett innen ered a világ első motorkerékpárja (a „Reitwagen” 1885-ből), a világ első motorcsónakja (1886) és a világ első négykerekű autója (a Daimler féle „Motorkutsche” 1886-ból). A vasút sem maradt ki az innovációkból (Daimler motoros Waggonet, 1887), sőt, 1888-ban a Wölfert révén a levegőbe is felemelkedett a két feltaláló erőforrása.
Maybach számos találmányával befolyásolta az autóipar kialakulását, mint például a négyfokozatú, mozgatható tengelyű sebességváltó és a kéthengeres V-motor (amelyet a Peugeot licence alapján épített 1890-től). Időközben Daimlerrel összekülönbözve Maybach a saját vállalatát is megalapította, amely a Hotel Hermann-tól bérelt kerti csarnokban fejlesztette ki a Phoenix soros kéthengeres motorját és egyedi karburátorát. A Phoenix motor olyan nagy siker lett, hogy a békét kötő duó közös vállalkozást hozott létre Daimler-Motoren-Gesellschaft (DMG) néven.
A Maybach által feltalált méhsejt szerkezetű hűtő, amelyet először a Mercedes 35 hp-ban, az első modern autóban használtak. A hatékony hűtőberendezés jelentősen hozzájárult a teljesítmény növeléséhez.
Wilhelm Maybach a DMG műszaki igazgatójaként továbbra is innovációk sorával árasztotta el a piacot: 1897-ben jött a csöves kialakítású folyadékhűtő, 1899-ben pedig egy négyhengeres motor a Zeppelin léghajóhoz. 1900-ban a DMG bejegyezte Maybach méhsejt szerkezetű hűtőjét is, és még ugyanazon év novemberében elkészült az első ezt felhasználó autó, a Mercedes 35 hp. Az első modern autóként aposztrofálható modellnél Maybach teljesen új szemléletet alkalmazott: könnyű súlyú kialakítást nagy tengelytávval, alacsony súlyponttal és nagy teljesítménnyel, amelyet az új folyadékhűtő tett lehetővé. A jármű kivételes sikere új becenévhez juttatta Maybachot: ő lett a „tervezők királya”.
A következő években Maybach továbbfejlesztette a járműkoncepciókat, létrehozva a Mercedes Simplex 40 hp-t, majd a Simplex 60 hp-t és a Simplex 90 hp-t. Azonban Daimler 1900-as halálát követően Maybach már nem kapott feltétel nélküli támogatást a vállalat részéről. Az eltérő véleményeknek 1906-ban lett nyilvánvaló következménye. Maybach a motorsportok elkötelezett híveként akkoriban fejlesztett ki egy felülvezérelt, hathengeres motorral ellátott versenyautót, amelynél a gyújtásról már akkor a nagyfeszültséggel működtetett gyertyák gondoskodtak. Azonban Maybach akkori szemlélettel ultramodernnek nevezhető koncepciója helyett Paul Daimler konzervatív megoldását választotta a cég vezetősége. Ezt tetézte, hogy a DMG bezáratta a Maybach által vezetett tesztközpontot, mindez 1907-ben szakításhoz vezetett.
Német Autókiállítás, Berlin, 1921: a Maybach-Motorenbau GmbH bemutatja első autóját, a Maybach W 3-t.
1909-ben Maybach létrehozta a Luftfahrzeug-Motorenbau GmbH-t a németországi Bissingenben, méghozzá Ferdinand von Zeppelin gróffal közösen. A Wilhelm fia, Karl által menedzselt vállalat elsősorban repülőgépmotorokat tervezett és gyártott, majd az első világháború után Maybach-Motorenbau néven szállt vissza az autógyártásba. Első sorozatgyártású termékük az 1921-ben bemutatkozó Maybach 22/70 hp (W 3) volt, amely egészen 1928-ig gyártásban is maradt.
Miután Wilhelm Maybach otthagyta a DMG-t, számos neves elismerést kapott, például a Stuttgarti Egyetem tiszteletbeli doktorrá avatta, valamint munkáját a legnevesebb mérnöki szövetségek is kitüntetéssel jutalmazták.
Karl Maybach (jobbról a második) egy Maybach W 3 mellett, a Maybach-Motorenbau GmbH gyára előtt az 1920-as évek közepén.
Wilhelm Maybach 1929. december 29-én hunyt el. Épp úgy a cannstatti Uff temetőben helyezték végső nyugalomra, mint Gottlieb Daimlert. Élete utolsó éveiben Maybach szemtanúja lehetett az LZ 127-es Zeppelin világkörüli utazásának, fedélzetén a fia, Karl Maybach által tervezett tizenkéthengeres motorral.
A Mercedes-Maybach modellek révén most is él a híres név
A Maybach vállalat számára 1941-ben véget ért az autógyártás, azonban a Daimler konszern 2002-ben felélesztette a márkát. Az akkori próbálkozás azonban csak részleges sikernek bizonyult, de a Maybach név továbbra is él: a jelenleg S-osztályként és GLS-ként elérhető Mercedes-Maybach modellek a luxus csúcsát hivatottak jelképezni.
