Hölgyeim és uraim: a 21 milliós Toyota! – Teszt: Toyota RAV4 PHEV Selection Vip – 2020.

Ne vicceljünk, dehogy éri meg, egyszerűen nem jön ki a matek. Ha 38 forintos kWh-nkénti árammal töltögetjük otthon a konnektorról, és feltételezzük, hogy legalább 65 kilométert mindig kiautózunk belőle, és sosem indítjuk be a benzinmotort, 496 ezer kilométer a megtérülés a sima hibridhez képest. Legyünk megengedőek, töltsük kizárólag a munkahelyünkön ingyen, vagy otthon napelemről, ilyenkor is kell legalább 270 ezer tisztán elektromos kilométer, hogy összeautózzuk a különbözetet.

Természetesen ez lehetetlen, már csak azért is, mert aki ennyit akar villannyal autózni, az villanyautót vesz, meg aztán azt sem tudjuk, hogy degradálódik az akku ilyen futásteljesítmény mellett. Így nem marad más létjogosultsága a konnektoros RAV4-nek, mint hogy le lehet írni a társasági adóból, mint energiahatékonysági beruházás.

Jó, persze, az autóvásárlás egy irracionális döntés, ha egy S Merciért is kifizetnek 60 milliót, és az sem térül meg, csak megér 18,3 milliót egy jó Toyota, nem?

Egy jó Toyota biztos, de ez nem az. Mert persze, a magas műszaki színvonal és az általános jó minőség mellett minden Toyotának vannak kreténségei. Ezek többsége a japán életszemléletből fakad (kit érdekel egy 10 éves Yaris-kapcsoló egy friss Lexusban, ugye?), de a konnektoros RAV4-nek nem japános kreténségei vannak, hanem bántóan rossz, mint autó. És azt sem lehet mondani, hogy elspórolták volna, hiszen ugyan a konnektoros indulóár 18,3 millió, a konkrét tesztautó egy Selection VIP változat, amiért 21,3 milliót kell leszurkolni.

És aki nem egy kő alatt lakik, az már vágólapra is helyezte a konnektoros RAV4 jávorszarvas-tesztjének videóját, hiszen ha már úgysem tudjuk kifizetni, legalább röhögjünk rajta együtt, ahogy szerencsétlen dugongról lerobban a gumi, miután majdnem felborul. Viszont a probléma ennél összetettebb: vettem részt jávorszarvas-teszten, egy profi autóversenyző csinálja, azt a mozdulatot száz átlagos sofőrből kilencvenkilenc képtelen megcsinálni éles helyzetben, a maradék egy is csak véletlen.

A baj tehát nem az, hogy egy alap Corollával bármikor kivitelezhető manővert a 21 milliós csúcs-Toyota nem tud megcsinálni (bár de, ez is baj), hanem hogy az autó viselkedésén már az általános közlekedésnél érezni, hogy komoly gondok vannak. A RAV4 egész egyszerűen imbolyog, sokszor olyan érzése van az embernek szintkülönbségeknél, mint ha lefejelné az út menti fákat. Vélhetően a Toyota áthangolta a rugókat és a gátlókat az autó alatt, azt magasra épített, nagyjából 200 kiló plusz súlyt, amit a 18,1 kWh-s lítium-ion akku jelent, máshogy nem lehet kompenzálni.

Viszont két tonna környékén ez már egyszerűen kevés, mintha magának a platformnak érték volna el a határait, mert a RAV4 néha rendesen ijesztően reagál kormánymozdulatokra, ráadásul mivel nehéz és nagy kerék van rajta, de ebben a ligában még nincs légrugó, a kisebb úthibákon ráz is. A megnövekedett súly további kellemetlen folyománya, hogy a fék sem az igazi. Azt nem mondanám egyértelműen, hogy kevés, mert az autó megáll, csak a pedálérzet csalóka. Amikor a villanymotor-generátor után elkezd a hagyományos fék lassítani, sokkal mélyebbre kell nyomni a pedált, az embernek olyan érzése van, hogy a RAV4 nem akar megállni. Ha tippelnem kéne, ennek is a megnövekedett súlyhoz van köze.

Cserébe menni megy, 6 másodperc alatt éri el a 100-at, a kérdés megint az, hogy ki vesz ilyet gyorsulgatni, és ha van egyáltalán ilyen, akkor megéri-e neki hogy 2 másodpercet farag 6 millió forintért. A konnektoros jellegre viszont nem lehet panasz, Bolla Gyuri téli körülmények között kihozott belőle 65 kilométert, vagyis nyáron megelőlegezhető neki a 75. Ahogy a legtöbb konnektoros hibridnél, a RAV4-ben is több üzemmódot használhatunk.

Van az EV, ez a tisztán elektromos mód, van a HV, amiben szabvány hibridként működik, és nem engedi bizonyos szint alá esni az akku töltöttségét, valamint egy adaptív, és töltésmentő mód is. Ezzel kapcsolatban csak egy dolog zavart, hogy újraindítás után mindig EV-be rakta magát, és kilométereket autóztam úgy, hogy pazaroltam a drága ampert országúton, ahelyett, hogy a városban kíméltem volna a vele a levegőt. Igazán megjegyezhetné a leállításnál beállított üzemmódot.

Tisztán elektromosan akár 135-ös tempót is elérhet, persze ilyenkor drasztikusan csökken a hatótáv. Ahhoz, hogy el tudjon érni ilyen tempót, nagyobb teljesítményű első villanymotort építettek be, míg a mezei hibridben 88 kW-os az első tengely villanymotorja (mert hátul is van egy), addig a konnektoros modellben 134. Simán benne van, hogy nem is magát a motort cserélték le, hanem a vezérlőjét programozták át. Az akkucsomag otthon, konnektorról 7,5 óra alatt tölthető fel, de gyorstöltővel 2,5 óra alatt is letudható.

Amikor viszont nem villanyról megyünk, egy szabvány Toyota hibridet kapunk, nevetséges fogyasztással, mostanra egész jó dinamikával. Ha minden együtt teker nyélgázon, 306 lóerő viszi arrébb az autót, de hogy mennyit kapunk plug-in akku nélkül, nehéz megmondani, hiszen variáltak az elektromotorok teljesítményével. A fogyasztás meg nyilván röhej, országúttal, várossal, taposós autópályával, és a forgatás miatti egy helyben ketyegéssel rátankolás alapján jött ki 6,9 liter, nem kétlem, hogy amint a hibrid elkezdi magához idomítani az embert, lehet ez 6 alatt is.

A baj viszont az, hogy ez még nagyon keveset ellentételez az ár/érték arányon. Mert hát 21 millióért ennek az autónak gáz a belseje. Nehéz rá rosszat mondani ha a kompakt hobbiterepjárók között vizsgáljuk: középszerű műbőr, középszerű műanyagok, ennyi. Viszont ha egy 17 milliós Lexus NX300h mellé teszem oda, hát nagyon nehéz elnézni azt a kemény ajtóbehúzót. A menürendszer Gyuri szerint vállalhatatlan, szerintem a kategória átlagát hozza, de tény, hogy az új Hyundai Tucsonhoz viszonyítva elég nagy visszalépés.

A digitális visszapillantó egész jópofa, csak az a baj, hogy amint koszos lesz a hátsó ablak, a por tökéletesen visszaveri a féklámpa fényét, ezért fékezésnél pirosan világít az ember szemébe, ráadásul alig látni vele lassításnál hátrafelé. Persze, át lehet kattintani hagyományos tükörre, de ki a francnak jut eszébe minden lassítás előtt átkapcsolni vagy ablakot mosni? A HUD, azaz a szélvédőre vetített kijelző is érdekesen lett elrontva, hiszen ez egy fűtött szélvédős autó, vagyis vékony szálak futnak az üvegben, ezért a szem képtelen eldönteni, hogy a szálakra, vagy a vetített képre koncentráljon. Olyan, mintha egy egészséges szemű ember egy komolyabb dioptriás szemüveget hordana, folyamatosan keresi a fókuszt. Ezek után már szinte nem is bántó, hogy olyan fontos gombokat, mint a kormányfűtés, a szélvédőfűtés, vagy az automata fényszóró kapcsolója, lerakták térdhez, ahol keresni kell.

Nagyon nehéz érveket hozni a plug-in RAV4 mellett, hiszen minden problémára, amit felvet, van jobb megoldás. Ha mindenáron villanyautózni akarnék, vennék egy Tesla Model 3-at. Ha kéne egy jó hibrid SUV, vennék 12 millióért egy sima RAV4-et, ha egy rongyrázós hibrid SUV-ra vágynék, akkor meg egy Lexus NX-et. De ha egy rendes autót akarnék, nem egy hobbidömpert, viszont ragaszkodom a Toyotához, akkor vagy egy hibrid Camry-t vagy egy Lexus ES-t újítanék, ezek is jobb autók a fentieknél. Érződik az egészen, hogy csak azért jött létre, hogy legyen egy pofás CO2 érték (22 g/km), meg egy látványos fogyasztás (1 l/100 km). A bürokraták boldogak, a Toyota már biztos elsózott párat szerencsétlen forgalmazóknak, szóval a kvóta is teljesült, de mint ember, inkább tartsuk magunkat távol tőle. Nem baj, majd a Suzuki-logós változat biztos jobb lesz 18,5 millióért.

Teljes cikk a forrás oldalon