Szerintem ez a legjobb új kisautó – Teszt: Suzuki Swift 1.2 Dualjet Hybrid GLX – 2020.

Az új Swifttől sokat vártam, főleg, hogy pár héttel korábban kicsit lelombozott a C3-as. Már abban a tesztben megpendítettem, hogy a Swift lehet a legjobb választás a kategóriában, úgyhogy örültem, hogy jön hozzánk egy ilyen tesztautó is.

Akik gyakran olvasnak Totalcart, lehet, hogy azt gondolják, ezt az autót már megénekelte Winkler, de az még a facelift előtti autó volt. Nem, nemcsak a rendszámot cserélték ki a fehér autón, hanem változott egy kicsit az első lökhárító (kapott egy krómcsíkot is), és gyengébb lett a motorja. Méghozzá nem is kevéssel, a 90-ből csak 83 lóerő maradt, ami nem tűnik soknak, de arányaiban azért már jelentős teljesítményvesztés.

Összehasonlítási alap híján nyilván nem fogom tudni megmondani, hogy mindebből mennyit érezni vezetés közben, de szerintem nem is ez a lényeg. Inkább az, hogy ez az 1,2-es, 12V-os enyhe hibrid hajtással kiegészített, közvetlen befecskendezéses szívómotor maradt egyedül a kínálatban, ami még a Suzukitól is ritka. Megszoktuk, hogy általában két, hasonló teljesítményű benzinmotort is kínálnak, esetleg valami dízel is becsúszik az árlistába, de 2020-ban ezt már egy olyan kicsi autógyár, mint a Suzuki, nem engedheti meg magának, máskülönben jönnének a magas CO₂-kibocsátás miatti büntetőadók. Akinek erősebb Swift kell, annak a sportváltozat maradt, abba 1,4-es turbómotort raknak 130 lóerővel.

Ez a felállás nekem valahol szimpatikus is, hiszen a gyártó így legalább nem tudja a döntésünket befolyásolni drágább motorváltozatokhoz kötött felszereltségi szintekkel. Egy lehetőségünk van, ahhoz tartozik három lépcsőnyi konfiguráció és kész. Egyedül a CVT váltó és a viszkokuplungos összkerékhajtás gazdagítja a választékot. Tovább egyszerűsíti a helyzetet, hogy a Suzuki konfigurátora szerint nem is nagyon lehet egyedi autókat összerakosgatni, mindenki azt kapja, ami az adott konfigurációban van és kész.

Hozzánk természetesen a legmagasabb felszereltségű (GLX) Swift érkezett, ami a fentiek fényében újra előtúrja a használtautó hirdetésekben agyonkoptatott fullextrás kifejezést, hiszen tényleg benne van minden, amit a Suzuki kínál az autóhoz. Persze, térdre így sem fogunk rogyni a Swifttől, hiszen szövetülései vannak, és elég sok helyen csúnyák és ridegek a műanyagjai, de navis, telefontükrözős infotainmentje, van négy elektromos ablakja, sok légzsákja, tolatókamerája és radaros tempomatja is.

Az itt-ott olcsóbb hatású műanyagok ellenére azért nagyon látszik, hogy ma már egy ekkora autó sem nézhet ki igénytelenül belülről. A Swiftbe jó érzés beülni, mert szép tipográfiájú, analóg műszerei vannak, ügyesen oldották meg a sebességmérő és a fordulatszámmérő közötti kis menürendszert és a kormány fogása is kellemes. Nyoma sincs a Citroën C3-féle kreténkedésnek, itt minden inkább komoly és kimért, de a lehetőségekhez képest igényes. Oké, az első SX4 óta ismert, egyállású ülésfűtés-kapcsoló és az ódivatú beltéri világítás kezelőjéért kár.

Az infotainment nincs túlgondolva, könnyen el lehet igazodni a menürendszerben – főleg, hogy a legfontosabb eszközök (klímapanel, biztonsági elektronika) továbbra is megkapták a gombjaikat. Sokat igazából nem nyomkodtam, mert elég rádugni a telefont és máris megy az Android Auto. Amúgy van benne elvileg egy gyári navigáció is, de mivel elsőre nem találta az általam kért címet, maradtam a Google Mapsnél. A klímapanelen furcsálltam, hogy a három kerek műszer közül csak a két szélső tekerhető, pont a középső – amin a hőfokot is látjuk – fix. Én mindig azzal próbáltam állítani a hőmérsékletet, mert így lenne logikus. Telefont rendesen a Swiftben sem lehet elhelyezni, ha töltőn van, már várom, hogy melyik gyártó lesz az, aki kitalál erre valami jó megoldást (indukciós töltés nem ér).

Egy ilyen autónál talán nem is az eddig leírtak a legfontosabbak a hazai közönség számára, hanem az, hogy mennyire lehet elférni benne, mivel sokan első autónak fogják használni. A Swift sokat nőtt az évek során, de azért továbbra is a kategória legkisebbjei közé tartozik. Ennek ellenére még hátul is el lehet férni benne, viszont az én szememben már erőltetettnek ható Alfa-kilincs miatt nagyon sötét van benne. Kényelmesen hátradőlt pozícióban csak a külső kilincs fekete műanyagburkolatát látjuk. Csomagtartóban továbbra sem erős a Swift, 265 liter ebben a kategóriában már elég kevés.

Elsőre rögtön lefulladtam vele. Aztán másodszorra is. Ilyesmit szoktam csinálni, ha sokáig nem vezetem a családi SX4-et. Abban és a Swiftben is az viccel meg, hogy nagyon rövid úton jár mindhárom pedál, kell néhány kigyorsítás, mire hozzászokok, de utána inkább csak az jön le, hogy nagyon finoman és könnyen vezethető autók ezek. Ez a setup persze kedvez a dinamikus vezetésnek is, hiszen gyorsan le lehet rendezni a sebességváltásokat, amiben a váltó is partner. Ez is rövid úton, akadozás nélkül jár, mérföldkövekkel kifinomultabb szerkezet, mint amilyen például a C3-ban van.

83 lóerő ide vagy oda, a pehelysúlyú Swifttel elég jót lehet autózni, pedig a futóműve ennek is inkább kényelemre lett hangolva. Őszintén szólva nálam nem is a kormányzás vagy az úttartás vitte igazán a prímet – ezeket inkább erős átlagosnak mondanám -, hanem a hang. A japánok még mindig érzik, mitől jó a szívómotor, kiforgatva valami hasonló élményt éltem át vele, mint az aktuális Mazda 3-assal. És igen, közben valahol tök jó érzés, hogy nem kerülünk olyan könnyen illegális sebességtartományba, mivel 13,1 másodperc a 0-100. A biztonsági elektronika viszont nem fog minden bajtól megmenteni, hiszen sávtartó nincsen a Swiftben, csak sávelhagyásra figyelmeztető jelzés. Városi tempónál elvileg vészéfkezni is tud, de nagyon hamar jön a sípolás és a villogás, úgyhogy inkább kikapcsoltam ezt a rendszert is.

Mindezek ellenére egyáltalán nincs gond a hétköznapi használattal, sőt, rángatás nélkül viseli az alacsony fordulatot és nem kell feltétlenül agyonpörgetni sem, hogy a forgalom tempóját tartsuk. A már említett C3-hoz hasonlóan itt is ötsebességes a váltó és a jellemző fordulatok is szinte azonosak (90-nél 2400, 130-nál 3400), mégis csendesebbnek éreztem a Swiftet a Citroënnél. Csak azt sajnáltam, hogy valami jobb oldalt, a műszerfalban zörög benne, és  lehúzott állapotban az ablakok is. Nem egyedi hiba, mert utána ültem egy pont ugyanilyen Swiftben, csak CVT váltóval, és az is ugyanezt csinálta.

Az enyhe hibrid hajtásból nem sokat érezni, mivel szó sincs itt arról, hogy az autó önmagában is tudna menni villanymódban. Elvileg gyorsításkor kicsit besegít a picike villanymotor, lassításkor meg egy apró elem ikon és alig hallható trolizümmögés jelzi, hogy most éppen visszatáplálunk az ülések alá rakott akkumulátorba. A rendszer jól átgondolt, a motort már alacsony sebességnél leállítja, de még jó pár másodpercig marad kormányszervó is, így nem kell feleslegesen újraindítani a motort, ha még kikerülnénk egy kátyút, vagy elengednénk egy motorost. Egy ilyen 12 V-os enyhe hibrid nem fog csodákat tenni a fogyasztással, de a Swiftnél már egyébként sem volt ezzel probléma: nálam városi dugóban éppen hogy hat litert fogyasztott az autó, városon kívül viszont gond nélkül lemegy akár öt liter alá is. Emiatt nem fáj annyira a kicsi, 37 literes tank sem.

A Japánba visszaköltöztetett gyártás, az enyhe hibrid hajtás és az igényesebb kidolgozás  ma már nem egyértelműen anyagi természetű döntés Swiftet vásárolni. A Suzuki most kedvezménnyel éppen 4 millió forint alatt indul, de 2021-ben már negyedmillióval drágábban kapjuk majd meg ugyanezt. A viszonylag kevés extra miatt viszont a tesztautó ára sem szállt el, a GLX felszereltsége 4,8 millió forinttal hirdeti a Suzuki a kedvezménnyel. A kategóriatársak közül a Volkswagen Polo, Škoda Fabia, Kia Rio, Ford Fiesta már 4,7-5 millió fölötti ársávban játszanak, igaz erősebb turbómotorral.

Közvetlen vetélytárs inkább a két dizájnbomba, a Peugeot 208 és a Citroën C3 lehet, de ezekhez csak 5 év/100 ezer kilométer garanciát adnak, míg a Suzukinál az általános garancia ugyan csak 3 év/100 ezer kilométerig szól, viszont a motorra, a váltóra és a hibrid rendszerre további 7 évet adnak a japánok, ami elég komoly fegyvertény. A Renault Clio a francia honfitársaihoz hasonló konstrukciókkal kecsegtet, árban pedig a Suzukihoz hasonlít (4,1 millió Ft). További erős vetélytárs lehet az új i20-as Hyundai, hiszen a koreaiak 4 milliós indulóár mellett 5 év kilométer korlátozás nélküli garanciát adnak.

Teljes cikk a forrás oldalon