Kedvesen gömbölyded formákat keresel a kegyetlen, rideg világban? Forgolódnod kell egy fél papírzsebkendőn a reggeli csúcsban? Nincs kedved piszmogni a zöldnél? Időnként hátra is szeretnél felnőtt embereket ültetni? Mindre igen a válasz? Akkor merüljünk kicsit bele a dolgokba, mert akár a Mazda 2 is érdekes lehet!
Mindenekelőtt kezdjük ott, hogy ha használt, de nagyon is pöpec állapotú japán autó tesztről van szó (leginkább Mazdáról), akkor Igaz Sanyihoz kell fordulnom. Ez nagyjából olyan biztos, mint hogy reggel felkel a Nap. Ő az a fajta szaki, aki egy esős, undok, koratéli napon képes kívül-belül kitakarítani a saját autóját, hogy aztán 5 percen belül összekoszoljuk a zoom-zoom életérzést gyakorolván. Sanyi ilyen, és ebből kifolyólag az sem túl meglepő, hogy az általa biztosított tesztautók mind letagadhatnának pár évet a korukból, akár az esztétikai, akár a műszaki állapotukat nézzük.
Korban és árban is nagy a szórás, nem mind van ám ilyen állapotban
Ha a külsőt nézzük, és ismerjük a márkát, azt már kapásból tudhatjuk, hogy a kétezres évek közepén-végén járunk. Teljesen hasonló formai sémát kapunk, mint a korabeli Mazdáknál. A korábban tesztelt, eggyel nagyobb méretosztályú hármas is kellemes vonalvezetésű, a kettes szintúgy kerek formákkal variál. Hivalkodásnak nyoma sincs, egy apró hátsó spoiler jelzi sportosabb mivoltát.
A szélvédőket meglehetősen magasra húzták, előre jó a panoráma az aprócska motorháztető és a lefelé „nyomott” orr miatt. Hátulra már kicsit korlátozottabb a kilátás, ezen a felfelé tolt hátsó és a szűkös szélvédő mellett a C-oszlop méretei sem segítenek. A manőverezés ennek ellenére is egyszerű, a mindössze 3,9 méter hosszú és 1,7 méter széles karosszériának és a 9,8 méteres fordulókörnek hála.
170 ezer környékén némi kormányfényesedésen kívül minden beltéri elem újszerűnek hat, ez az előnye a kemény műanyagoknak
És valóban, beülve pillanatok alatt irányba állhatunk az autóval, 2,7 fordulat alatt „koppon” van a háromküllős multikormány, ami ráadásul még pontos is. A vezetői környezet otthonos, már-már családi egyterűekre jellemző praktikumot kapunk: a váltókart a középkonzolból kinyúló szigetre helyezték, ügyes részlet, kényelmes az ötsebességes kapcsolhatósága, ugyanakkor a könyöklővel nagyobb összhangot is kialakíthattak volna. A kesztyűtartó többrekeszes, mellette a konzol letisztult, a faceliftesekbe már raktak zongoralakk-díszítést is a médialejátszó köré, szerencsére 2008-ban még nem érezték ennek szükségességét.
Automata világításvezérlés, tempomat, ülésfűtés – egy sor extrát tartalmaz a legmagasabb, GTA felszereltség
Ami a térérzetet illeti, az első soron egyáltalán nem kisautós-jellegű a Mazda 2, ám ennél sokkal meglepőbb, hogy hátul, magam mögött is elfértem, még az ülőlapok hossza is megfelelő. Három felnőttet azért nem zsúfolnék be ide – kivéve ha új ellenségeket szeretnék magamnak. Ketten viszont még a vállasak közül is elférnének. A fejtér is elegendő, 1,85 környékén legalábbis biztosan. A 250 literes alap csomagtér VDA-szabvány szerint, tetőig mérve 787 literre bővíthető.
Csak egy villámgyors visszatekintés
A Mazda 2 második generációja 7 évig volt piacon, egy facelifttel ment végig és a városi kisautók aranykorában kimondottan népszerűnek számított. 2008 és 2010 között nagyjából 200 ezer példánya talált gazdára Európában. Az Euro NCAP teszten anno 5 csillagot kapott, benzinesből 1.3-as és 1.5-ös, dízelből 1.4-es és 1.6-os változatban volt elérhető.
Ha valami nagyon tetszett benne, az az agilitás, amit a 103 lóerős motor húzd meg – ereszd meg mivolta és a sportosan kemény futómű párosa garantál. Rosszabb utakon pattogós kicsit, cserébe nagyobb sebességű kanyarokban tökéletesen kontroll alatt tartható, nincs dőlés, remek a stabilitás. A fékek jó hatásfokkal dolgoznak, tárcsa csak elöl van, de sem az adagolhatósággal, sem a fékerővel nincs gond.
Az alig több mint egy tonnás 2-es változó szívószelep-vezérléses DOHC erőforrása 137 Nm forgatónyomatékkal bír, a 0-100 tíz másodperc alá is vihető, a végsebesség pedig közel 190 km/óra. Ezek a száraz tények, a valóság meg az, hogy kulturált, nem fogy el, teljesen egyértelmű, hogy ez a motor nem csak városi ingázásra lett kitalálva, sőt talán inkább nem is arra. A fogyasztás átlagban 7 alatt tartható, megértem, akik szerint ez egy kisautóhoz mérve sok, de ne felejtsük el, hogy ez egy 1.5-ös szívó, azon belül is a jobbik fajtából, ez számomra egy kis pluszétvágyat megér.
Két paramétert fontos még részleteznünk, az egyik a fenntartási költség, a másik pedig az ár. Előbbinél jogos kérdés, hogy mi az, ami elromolhat a kettesben? Nos, ami a korai darabokat illeti, a kerékcsapágyakkal sok probléma volt, de az ablakemelőkre is érkezett panasz, emellett az első izzók hajlamosak elfáradni. A többi inkább csak „kopó”-jellegű, ami már bőven előfordulhat egy – esetünkben – tizenéves autónál. Példa rá a féktárcsa, amiből érdemes a gyárit venni, az viszont akár 70-80 ezret is kibír. A rozsdára is sokan rákérdeznek, ha Mazdáról van szó. Lehet vele gond, persze, alaposan alá kell nézni a kiszemelt példánynak. Azonban jó hír, hogy a japánok 12 év átrozsdásodási garanciát vállaltak a modellre, így remélhetőleg a garázsos/fiatalabb darabok még egy darabig jól tartják magukat.
És ha már „fiatalabbak”: kortól, futástól, felszereltségtől, motorvariánstól függően 1 és 2,5 millió forint körül mozognak a piacon az árak, ami teljesen reálisnak tűnik. Nem jönnék a „második autónak ideális” közhellyel sem, mert igazából elsőnek is bármikor be lehet vállalni, az autósok jelentős hányada – talán csak a nagycsaládosokat ne számítsuk bele – megtalálhatja a számításait egy Mazda 2-vel.
