Egy autóval szembeni legfontosabb igény sokszor az, hogy legyen. Ahogyan egyre magasabb a vásárlásra fordítható keret, úgy bővülhet a járművel szemben támasztott követelmények köre. Egy bizonyos ár fölött megfogalmazódik a légkondi iránti vágy, de szerepelhet a kívánságlistán számtalan légzsák, vagy éppen lóerők hada is.
Racionális és villantós autóra is áhítozhat az ember fia, de mit látunk akkor, ha az autómániások vásárlási szokásait vizsgáljuk? Magyar és külföldi hirdetéseket böngésző, fórumokat lapozgató, rajongói csoportokhoz csatlakozó férfiak és nők, fiatalok és idősebbek sorát. A szerencsésebbek nagyon is jól tudják, hogy mit keresnek. A gyerekkori bevésődést, ami lehet egy balatoni nyaraláskor megpillantott német rendszámos kabrió, egy elfeledett tévésorozat néhány képkockáján feltűnő különlegesség, vagy bármi olyan, amire vevő a fiatal lélek.
Fényezett lökhárítók és elektromos üvegtető: a korai modelleknél még nem volt ilyen
Jómagam nem tartozom a konkrét típus iránt elkötelezettek közé. Bármi jöhet, aminek legalább kettő kereke van. A birtoklási vágy felkeltéséhez elegendő, ha akár egyetlen különleges képességgel rendelkezik a jármű. A speciális tulajdonság meglehetősen tágan értelmezendő. Az extrém alacsony fogyasztás, egy ritka felszereltség, vagy éppen az autó sajátos hangulata – és igen, akár egy különleges szín is – beindíthat bizonyos folyamatokat a koponyám belsejében.
Amikor az első autómat megvettem, már túl voltam néhány kilométeren, és addigra ültem is pár vezetőülésben. 2013-ban egy munkahelyváltás miatt leadott céges autó hiányát kellett pótolnom. Eleve tervben volt a vásárlás, de a folyamat egy egészen intelligens honlapnak köszönhetően pörgött magasabb fordulatszámra.
A legmókásabb extra a vászontető volt
Történt ugyanis, hogy strandra vágytunk életem párjával. Vagyis csak ő, de ez ugye nem kevés párkapcsolatban annyit jelent, hogy „mi”. Az internetet felcsapván megállapítottam, hogy a csepeli strandra nagyon kedvező áron, szinte ingyen osztogatják a belépőket. Két embernél duplán számít a különbség, így megszületett a döntés: a hétvégén irány Csepel!
Másfél órás villamosozás, HÉV-ezés és buszozás után álltunk a bejárat előtt kígyózó sor végére. Ahogyan közeledtünk a pénztárakhoz, egyre magasabb összegeket hallottunk az előttünk lévőktől. Nagyjából 100 forint per méter tempóban fokozódtak az árak. Mire a kasszához értünk, alig maradt valami a belvárosi fürdőkhöz viszonyított árelőnyből.
Garázsban tartottam – a kép minségéért elnézésüket kérem
Átbogarásztam az árlistát és megvilágosodtam: az előző napi internetes böngészéskor olyan honlapba botlottam, ami valós időben mutatta az árakat. A késő délutáni guglizáskor sikerült a csepeli strand hétköznap esti úszójegyét megtalálnom. Mondanom sem kell, az egy órás edzésre kitalált jegytípus ára össze sem hasonlítható a hétvégi egész napos lubickolásra feljogosító belépő ellenértékével.
Mindegy is, a strand egészen tiszta és kulturált volt, felfoghattuk kirándulásként a kiruccanást, de az extra vonaljegyeket is beszámítva egy fillért sem spóroltunk. És autóhoz szokott ifjú felnőttként rá kellett jönnöm, hogy sürgősen a nevemre kell venni egy négykerekű jószágot. Hétfő délután már a Rajka felé haladó vonaton ültem.
A belső színösszeállítás is merész volt, a döntve beépített rádió tipikus franciás részlet
A hosszúra nyúlt bevezetőt az indokolja, hogy a csepeli strandolás harmadnapján megvásárolt autó végül csupán mintegy fél évet és 10 ezer kilométert töltött nálam. Arról még nem is beszéltem, hogy miért éppen a mentazöld csoda, vagyis egy Twingo lett a befutó.
Mint már említettem, vágyhattam volna (műszaki értelemben) jó autóra is – rendelkeztem hozzá némi viszonyítási alappal. Ami hiányzott, az a megfelelő pénzösszeg. Kevés százezer forintot szántam az autóvásárlásra, így bőven félmillió forint alá (talán 3-400 ezerre) állítottam a keresőt. Valamilyen szempontból különlegesnek számító járműre vágytam. Ez a különlegesség persze mindenkinek mást jelent. Különlegesen megbízható, különlegesen takarékos, kifejezetten erős vagy brutális futóművel rendelkező autó is lehet vonzó a benzinvérűek számára.
Az utolsó években akár 4 légzsák is kerülhetett az autókba
Két dolog vezérelt: vagy egy viszonylag egyben lévő nagy autó, vagy pedig az addig meg nem valósított álmom, egy vászontetős Twingo kerüljön először a nevemre. Egyáltalán nem szélsőséges listámon három jelölt sorakozott vasárnap este, a strandolás másnapján: egy kétliteres motorral szerelt 940-es Volvo a szomszéd kerületből, illetve két Twingo. Az egyik Renault Rajkán, tőlem majd’ 200 km-re állomásozott, a másikat talán Fehérváron hirdették.
A hétfő reggeli telefonos körkapcsolás után természetesen egyedül a legtávolabbi autó tűnt ígéretesnek, így kerültem a Győrig közlekedő S10-es járatra. Rajkán talán 10 perc séta várt rám a vasútállomástól a szimpatikus eladó házáig. Az évek óta a kisgyerekes anyuka által használt autó fedett beállóban, a képeken láthatónál szebb állapotban várta új gazdáját.
Nem saját kép, de pont így nézett ki az én autóm is
Első tulajdonosa Magyarországon vette még 1994-ben, de nem részletezett okok miatt 2003-ban rendszámot cserélt rajta. Nyíregyházáról került Rajkára az autó, hiszen az eladó hölgy egy ismerősétől vette; éppen a nyugati határvárosba költözés miatt. Helyben lakó autószerelő sógora tartotta karban a Twingót (rongyba tekert szerszámok és tartalék gyújtógyertya pihent a motortérben), normális állapotú gumikon gurult, egyben volt az utastér is.
Persze a küszöbök alja olyan volt, amilyenre egy alapvetően karbantartott, fedett helyen tárolt, de mégis csak 19 éves autótól számíthatunk. Nem volt újszerű, főleg az első sarokban barnállott a lemez. De a próbakörön szépen muzsikált a motor, a napfénytető sem tűnt viharvertnek (a hölgy láthatóan meg volt lepve a nyitott tetős üzemmódon – talán nem is élt a hangulatos lehetőséggel?) és még az árban is meg tudtunk egyezni. Nagyjából egy órán keresztül élvezhettem a friss rajkai levegőt, hogy aztán négy felnire szerelt téli gumival a hátam mögött visszainduljak a főváros felé.
Egy Twingó szinte bámire alkalmas
Néptelen országutakon boldogan nyomogattam a bajuszkapcsoló végére szerelt gombot, a Twingo vidám hangú dudája megalapozta a felhőtlen közös jövőnket. Jellemzően 100-as tempó környékén haladtam hazafelé, talán még előztem is egyet. Halálfélelem, rettegés, állandó szorongás, esetleg mások (nagyobb járművel közlekedők) agressziója – szerencsére egyikben sem volt részem.
Azt meg kell jegyeznem, hogy szerencsés időzítéssel tértem haza: barátnőmet koktélozás után ültettem be az új szerzeménybe. Nem kell coelhói bölcsesség annak belátásához, hogy más világ a 150 ezres autó a három nappal korábban néhány tízezer kilométerrel leadott, 470 centis kombi után. Szerencsére langyos nyáresténk volt, így rögtön „kabriózással” kezdhettük a közös ismerkedést. Mindenki örömére átment a vizsgán. A barátnőmre gondolok, aki azóta már a feleségem.
Többek között aludni is lehet a 343 centis miniben
A következő néhány hónapban gyakorlatilag semmi érdemleges nem történt. (Finoman jelezném, ismét az autóról van szó.) Az akkumulátor kért cserét az autó kéthetes pihenője után. A lemerülésben egyébként fontos szerepet játszott az utólagos „rablásgátló”, amely pirosan derengő LED-del igyekezett elvenni a tolvajok kedvét az engedély nélküli behatolástól. Végülis működött: soha senki se bántotta Twinit.
Az persze nem sok jóval kecsegtetett, amikor téli gumira váltáskor deszkák segítségével tudtam csak megemelni az autót – az emelő önmagában elhajlította volna a megfáradt küszöböket. A futómű néha, főleg sok cuccal megpakolva koppant egyet, de sem az olaj, sem a víz nem fogyott, egyszerűségében jól muzsikált a kisautó.
Így nézett ki a koncepcióautó belseje
Teljes békében jártuk meg vele a Balatont. Három hölgy csomagjait is képes volt elnyelni az apró autó, pedig a lányok a nyaralás kellékein kívül még fesztiválozásra való ruhákat, kiegészítőket és egyéb firlefrancokat is pakoltak a táskákba. Volt szerencsém Németországba is elvinni a kicsikét. Nem akarom azt hazudni, hogy a három nap alatt megtett München – Budapest – München kör végére megmaradt a mosolyom, mert nem. Meglehetősen elgyötörten szálltam ki az 1400. kilométer végén.
De az autó bizonyított, egy nyikkanás nélkül tette a dolgát. Volt persze olyan szakasz, amikor azt hittem, bajban vagyunk. Szerencsére csupán aktivizálódott az 54 lóerős motorka emelkedő-felismerő funkciója. Az éjszakában hasítva fel se tűnt, hogy dombnak felfele haladunk, ezért kezdett lassulni az autó. Már harmadikba kellett visszakapcsolni, amikor ráeszméltem a tempóvesztés okára.
Ez a kép külföldön készült
Bizony az 1239 köbcentis, nyolcszelepes négyhengeres nem egy interkontinentális rakéta. Viszonylag nyomatékos alul, de kiforgatva olyan, mint az idei augusztus 20: elmarad a tűzijáték. A 2345 mm-es tengelytáv nem képes leírni azt a kompakt autós helykínálatot, amit az autó tud nyújtani négy utasának. Tényleg csodát tettek a franciák a 343 centi hosszú, 163 centi széles és 142 centi magas karosszériával. Vagyis csodáról nincs szó: jól használható, de pici a csomagtartó, és a minimális motortér utal az egyik legnagyobb gyengeségére: az alacsony biztonságra.
JBZ-ben nem volt szervkormány, légzsák vagy központi zár. Sajnos klíma sem, bár amíg volt menetszél, jól szellőztethető volt az utastér. Az ABS meghibásodásától sem kellett félni, ugyanis az sem jutott az autóba. Intenzívebb kapcsolatba kerül így ember és autója, kifejezetten defenzív stílusban érdemes vezetni a technikát, hiszen nem vigyáz ránk a legújabb autókban teljesen általánossá vált asszisztensek hada. De még csak egy árva előretolt katona sem.
Most jut eszembe: meg sem említettem az egykarú (első) ablaktörlőt
A fővárosinál nyugodtabb tempójú településeken még napjainkban is megállja a helyét egy Twingo. A 800 kilós karosszériát az újabb, 1149 köbcentis motor (annak is főleg a 16 szelepes, 75 lóerős változata) megfelelő fürgeséggel mozgatja; a technika egyszerű, nem kíván heti szintű törődést, és igazából a rozsda is kezelhető szinten támadja csak a karosszériát.
Ha úgy alakult volna, már csak a targatető miatt is megtartom. De mivel egy újabb jármű beszerzése miatt az öcsém garázsában támasztottam le, és ez a garázs elég messze volt tőlem, a meghirdetés mellett döntöttem. Húszezer forinttal drágábban szálltam ki az eladás után, ezzel valószínűleg életem egyetlen olyan autója a Twingo, amin gyakorlatilag pénzt nyertem. Nagyon szerethető kiskocsi a Renault-féle mini, még 2020-ban is szívesen szaladgálnék vele például a Balaton partján.
(A képek egy része “kaputelefonnal” készült, az illusztrációnak szánt fotók többsége a Wikipédiáról származik.)
