Ahogyan arról három hónapja már hírt adtunk, elektromos autókkal teljesítendő terepralis bajnokság indul: az Extreme E név az alkotógárda első gyermekére, a Formula E-re utal, és a formula autós versenysorozathoz hasonlóan olyan helyekre visz el minket, ahol eddig még nem láthattunk egymással versengő négykerekűeket.
Már márciusban is lehetett tudni, hogy az új szériát forradalminak nevezhető koncepcióval álmodták meg a rendezők: a verseny mellett nagy hangsúlyt kap majd az adott helyszín bemutatása és a klímavédelem is. Az első évad mindössze öt állomása a Föld négy földrészére kalauzolja el a résztvevőket, ami azért egy picit árnyalja a földmegmentős képet, de hát a cél szentesíti az eszközt. Hogy plusz csavar kerüljön a történetbe, a szereplők más technikai sportokkal ellentétben nem repülővel, hanem egy speciálisan átalakított teherhajóval (a 150 méter hosszú RMS Saint Helenával) jutnak el a helyszínekre. Ami ráadásul mintegy mellékesen mozgó környezetvédelmi kutatóbázisként is funkcionál majd. És persze a teherhajózás környezeti lábnyoma sem elhanyagolható, még így is nagyjából harmada a vele összemérhető kapacitású repülőgépes utaztatásnak.
Az Extreme E sorozatban nincs kipufogófüst, csak a port verik fel az autók
Egy versenyhétvége a tervek szerint a selejtezőt követő elődöntőből, illetve a döntő futamból áll majd. A versenyzőkre egy nagyjából nyolc kilométeres kör (virtuális kapukkal jelölik ki a pályákat) vár majd. Mivel egy futam mindössze két körös lesz, amit féltávnál megszakít a kötelező sofőrcsere, egy-egy pilótának nem kell hosszútávú igénybevételre készülnie. A taktikának, a gyors versenyzőcserének kiemelt szerepe lehet, hiszen kötelező jelleggel egy-egy férfi és női versenyzőből áll majd a csapat – a nemek közötti egyenlőség ezzel garantált. Egy-egy futamban négy jármű vehet majd részt, nyolc csapattal számolva kétszer két futamot ad ki a selejtező szakasz. (Hiszen két selejtező futamot kell teljesíteni a csapatoknak, a férfi-női sorrend mindkét kombinációjával.) A négy leggyorsabb sem lélegezhet fel: a mezőny első fele jut az elődöntőbe, de csak hárman kerülhetnek a végső győzelmet eldönt futamba: a negyedik helyet az alsóházi küzdelem győztese kapja meg.
Húsz kilométer alatti a versenytáv, de ezt is megszakítja egy sofőrcsere: sok tényezőn múlik a siker
A Föld meglehetősen távoli pontjait választották helyszínül, így azok kiválasztásakor biztosan nem a logisztika játszotta a főszerepet. A szervezők az emberi beavatkozás következtében súlyos károkat szenvedett területeket kutattak fel, hogy az ide helyezett futamokkal a fenntarthatóságra és a helyreállítási intézkedésekre irányíthassák a figyelmet. Két patinás egyetemről, Oxfordról és Cambridge-ről meghívott szakértők felügyelik majd az esemény környezetvédelmi oldalát. A sarkkör, az esőerdők, a gleccserek, a sivatag és óceán is kap majd egy-egy fejezetet a 2021-es szezonban, és a szervezők nem általánosan elfogadott nézete szerint olyan helyekre viszik majd el a versenyautókat, amelyek már átestek annyi pusztításon, hogy azon a versennyel járó felfordulás sem fog rontani. Mindenesetre túl sok nézőre ne számítsunk a civilizációtól való távolság miatt, ez környezetvédelmi szempontból persze üdvözlendő.
Egy nem szokványos koncepcióról van szó, első olvasatra minimum megkérdőjelezhető életképességgel. De láttunk már karón varjút: az ötletgazda nem más, mint a politikusból előbb üzletemberré, majd autóversenyzős csapatfőnökké avanzsált spanyol úriember, Alejandro Agag. Aki nem más, mint az először szintén vegyes fogadtatásban részesült Formula E alapítója. Alig telt el hat év az elektromos formaautókat egymásnak eresztő széria elindulása óta, és lám, komoly gyártók és komoly nevek harcolnak a győzelemért. 2020-ban ott tartunk, hogy több márka is kizárólag a kipufogómentes bajnokságban való részvételen gondolkodik. Akár a Formula-1 helyett, már középtávon is.
Sebastien Ogier és Alejandro Agag: vajon a hatszoros ralivilágbajnok is harcba száll a győzelemért?
A Continental az Extreme E egyik fő partnere és a hivatalos abroncs-beszállítója. Szükség is lesz a gyártó tapasztalatára, hiszen 536 lóerős, 4,5 másodperc alatt 100-ra gyorsuló, akár 200 km/órával száguldozni képes szörnyek szaggatják majd a talajt. A csapatok szabadságot kapnak a karosszériát illetően, így a versenygépekről az utcai autók formája köszönhet vissza.
Az SUV kinézetű versenyautók marketingszempontból legalább olyan hatásosak lehetnek, mint az egykor szebb napokat megélt raliautók. A helyzet mindenesetre fokozódik, januárban eldördül a startpisztoly. Izgalommal várjuk, pontosan hogyan sikerül megvalósítani a némely pontján szinte hihetetlennek tűnő víziót. Akár olyan versenyzőkkel indulhat az első futam, mint a sikeres ralis Sebastien Ogier, a DTM-bajnok Timo Schneider vagy a Formula E bajnok Lucas di Grassi. Találkozunk 2021. január 22-én, Szenegálban.
