A japán-imádat egészen addig tartott, amíg pár évvel ezelőtt meg nem pillantott egy Jeep M38A1-est. Ez volt az első gömbölyített sárvédős változat, a későbbi polgári verziók közvetlen elődje, amelyet 1951-től a hetvenes évekig gyártottak. Az a példány azonban, amivel Mr. Heng találkozott, a legkevésbé sem volt eredeti állapotú: széles volt, lapos és teljességgel felfoghatatlan. Hősünknek sok pénze és még több kapcsolata volt, ezért pár héten belül megállapodott Dél-kelet Ázsia legnevesebb (legbolondabb) amerikai autóépítőjével, Hawaii Joe-val, hogy neki is épít egy Jeep hot rodot.
Már az alapanyag beszerzése is külön mutatvány volt, hiszen az M38A1 sokak szerint minden idők egyik legikonikusabb modellje a kategóriában, amelynek egy példánya a New York-i Modern Művészetek Múzeumának állandó autógyűjteményét gazdagítja – magyarul ritka és igen keresett jószág. Heng úr azonban nem ismer lehetetlent, beszerezte az autóipari kincset, és megkezdődhetett a munka.
Az autót szó szerint felnégyelték, majd megtoldották: kiszélesítették és fél méterrel megnyújtották, hogy ráférjen egy térhálós csővázra. Az üléseket egy Bell UH-1 (Huey’) katonai helikopterből emelték át, és igyekeztek minél mélyebbre beszerelni, hogy a tulajdonos elférjen a kocsiban – a tetőlemezt (pontosabban a Jeep eredeti, katonai vászontetejét) ugyanis nyolc centiméterrel alacsonyabbra húzták, igazodva a megkurtított szélvédőhöz.
Volt azonban egy bökkenő. Az építés során Heng Thammarat annyira beleszeretett a koncepcióba, hogy úgy döntött, nem garázsa dísze, hanem (majdnem) mindennapos közlekedési eszköze lesz a ballonos terepabroncsokon gördülő, ultra széles, extrém lapos jármű. A fém háttámlából adódó kényelmetlen üléshelyzettel még megbirkózott volna az eredeti hajtásláncban azonban végképp nem bízott: a 76 lóerős, 2.2 literes, soros négyhengeres Hurricane-blokkot nem találta kellően tekintélyt parancsolónak, és bajlódni sem szeretett volna a meghibásodásokkal – egy elpusztíthatatlan, impozáns V8-asra volt szüksége.
Végül így kanyarodott vissza hősünk eredeti hobbijához, a japán autólegendákhoz. A Lexus hírnevét megalapozó, első generációs LS400 négyliteres 1UZ-FE szívómotorja első hangzásra túlságosan finom járásúnak tűnt, ám aztán egy egyedi programozású Dynatek motorvezérléssel kellőképpen megbolondították, hogy beleilljen új közegébe. A motort eredeti automata sebességváltójával együtt emelték át új otthonába, a hátsó tengelyhez egy 30 centiméterrel rövidebbre vágott Toyota Land Cruiser kardántengely viszi az erőt.
A Toyota alkatrészek beépítésével némi racionalitás is vegyült a teljességgel őrült hot rod-projektbe. De hogy mégse tűnjön ésszerűnek a választás, a ragyogóan felpolírozott motort puskalőszerekkel díszítették, égéstermékeit pedig hangtompító nélkül, hengerenként külön-külön csövön vezették ki az első kerekek mögött.
Amikor csak ideje engedi, Mr. Heng behuppan a metálpiros kormány mögé, megragadja a méteres váltókar végére szerelt repeszgránátot, és nekivág Bangkok utcáinak, hogy újraélje meghatározó ifjúkori élményét. Épp csak most a másik oldalról nézi, ahogy a bámuló thai gyerekek lelkesen integetnek a tovarobogó katonai terepjáró vigyorgó sofőrjének.
1974-es M38A1 ’Vaspatkány’
| Motor | Toyota 1UZ-FE 4.0 V8, egyedi fojtószelepházak, hengerfej és kipufogó |
| Hajtáslánc | Toyota 1UZ automata sebességváltó, Land Cruiser kardántengely |
| Motorvezérlés | Dynatek ECU |
| Futómű | egyedi térhálós csőváz, rugóstagok |
| Fékek | Cefiro alkatrészekből épített, egyedi rendszer, nemesacél fékvezetékek |
| Kerekek | Elöl 16×12.5, hátul 16×10.5 |
| Karosszéria | 50 cm-rel megtoldott karosszéria, 8 centiméterrel alacsonyabb tető, 1951-es Pontiac zárófények |
| Belső tér | Bell UH-1 „Huey” katonai helikopterülések és biztonsági övek. Piros metálfényezésű kormánykerék, katonai vászontető |
Fotók: Chad Burdette
via Smartermedia
