Tökéletes összhang az autó és vezető között, hirdeti a Mazda. Miről is van szó pontosan? „Amikor Mazdát vezet, nincs egyedül. Az autó és a vezetője tökéletes összhangban vannak. Pontosan úgy, mint a ló és lovasa – ez a „Jinba Ittai””. Az MX-5 tipikus esete annak, amikor a termék évtizedekkel megelőzte a hangzatos szlogent, és nincs szüksége cégérre, mert tudjuk: kategóriája etalonja, ennél jobbat nem találsz, ha kétüléses, puhatetős, játékos, a fenekeddel együtt forduló, – és ami nagyon fontos – hátul hajtó roadstert keresel.
Ez nem egy fizetett hirdetés – állok elébe -, hanem egy objektív vélemény. Az MX-5 az autóipar egyik ikonikus darabja, melyet meghagytak annak, ami: a vezetésre és annak élvezetére kihegyezett darab, nincs kompromisszum. Kicsi és szűk, kevés helyre tudunk pakolni benne, a csomagtérajtó csak a kulcsról nyitható, járó motorral nem férünk hozzá a 130 literes üreghez. Formáján nem találni fogást: morcos eleje, egyszerű, de szép vonalakkal és ívekkel dolgozó profilja, jellegzetes fényszórókkal ellátott feneke 10 pontot kap a zsűritől, ezt a fordulót is sikerrel vette.
A tesztautó az oly kedvelt Machine szürke fényezéssel, cseresznyepiros tetővel, vajbőr ülésekkel, és Takumi felszereltséggel érkezett. Ízléses összeállítás, a Bose hangszórókkal felvértezett ülések kellemes kontrasztot teremtenek az utastér burkolataival, és szintén a hangulatot dobják fel a több helyen fellelhető ezüstbetétek. Tartós, jól összerakott kocsi benyomását kelti az MX-5, és ugyan a tesztautóba belehajtott 8000 kilométer alapján természetesen nem lehet levonni végérvényes következtetéseket, de valamiért elhiszem neki, hogy kitart majd a magyar utakon.
Fenékkel előre – ez nemcsak a kanyarodásra, hanem a beszállásra is igaz. Apróságainknak a váltó előtti mélyedésben, a könyöklő alatti fedeles üregben, valamint az utastér és a csomagtér közötti válaszfalban kialakított üregben találunk helyet. Nem sok, de pont elég ahhoz, ami egy örömteli csapatáshoz kell. Miután elsajátítottuk a helyfoglalás technikáját, magunkra állítottuk a remek ülést és bőrkormányt, nagyjából 3 kilométer alatt eggyé válunk az MX-5-tel. A vászontető egyetlen mozdulattal, másodpercek alatt nyitható és csukható, könnyen mozgatható a szerkezet, egyedül a reteszelés lassítja nagyon minimálisan a folyamatot.
Kétféle benzinmotorral kínálják az MX-5-öt, ezúttal a gyengébbik, 1496 köbcentis, 131 lóerős egységgel hajtott kivitelhez volt szerencsém, ami papíron talán vérszegénynek tűnhet a mai világban, amikor 200-300 lóerő is „nyomtalanul tud elveszni” a kocsikban, de az MX-5 mintapéldája annak, hogy a kevés is mennyire elég tud lenni. Nem mondom, a 160 lóerős érezhetően virgoncabb emlékeim szerint, nagyobbat tol, könnyebben teszi ki magát erőből, de kistestvére sem jelent nélkülözést, sőt. Műfajából adódóan alacsonyan ülünk a Mazda roadsterében, minden közelinek és közvetlennek hat, futóműve és irányíthatósága annyira játékos, hogy 131 lóerővel is letörölhetetlen mosolyt csal az arcra.
Sofőr nélkül mindössze 900 kilót nyom, így nem csoda, hogy a kisebbik motorral is 8.3 másodperc alatt van százon az MX-5, végsebessége pedig 204 km/h. A szívómotor élénk, orgánuma nagyon kellemes, mondhatni fickós dallamot csalogatnak ki belőle a kipufogó révén, amit öröm hallgatni nyitott tetővel. Az erőforrás 4800-as fordulaton adja le a 150 Nm-es nyomatékcsúcsot, alapvetően partner a magas fordulatban, 4000 felett rátesz egy lapáttal és még szebb szólamra vált, de a skála másik végletekén már 55 km/h magasságában is kéri a hatodikat az MX-5, ha visszafogottan csordogálunk, fogyasztása pedig baráti 6.2 liter.
110 km/h-s sebességig kompromisszum nélkül élvezhető a nyitott autókázás, nem csapkodnak kellemetlen áramlatok, felette már érdemes klímára és ponyvára szavazni. Az autópálya nem az ő világa: monotonná válik a motor- és menetzaj, a rádiót/zenét nem igazán halljuk, egy-egy kamion mellett elhaladva egészen új (hang)oldaláról mutatkozik meg a forgalom. Országút, kanyarok: itt lubickol az MX-5, nyújt olyat, ami miatt mindenképp bakancslistát érdemel a típus. Kormánya követlen és pontos, váltója igazi japán finommunka: kíméletlenül pontos és jól megvezetett, külön ódát lenne érdemes írni hozzá. Bekapcsolt elektronikával is enged kis játékot, míg kiiktatott ESP-vel kezdődik az örömtánc, amiben odaadó partnerre lelünk benne. Minden mozdulatát érezzük és olvassuk, együtt fordulunk vele – igazi szerető, kedves férfitársaim, soha rosszabbat. És természetesen hölgyeim, önökről sem feledkeztek meg, amennyiben egy megbízható, minden percben szórakoztató partnert keresnek. Ezzel a konfigurációval 7 749 900 forintért vihetik haza, és biztos, hogy nem fognak csalódni benne.
32 Fotó
